Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
III. rész Burgenland és 1956 - Szorger, Dieter: Ez a határ más mint a többi – Burgenland és a vasfüggöny 1955–1957 között
bécsi tartalékszázadot bocsátott rendelkezésre, ezeket három stájer század egészítette ki. A belügyminisztérium katonai repülőgépei és helikopterei is a megerősített határellenőrzést szolgálták. 12 A hadsereg csupán segéd szerepet látott el, azért hogy a rendőrség és a vámőrség számára, melyek a nagyobb felelősséget viselték, egyfajta támaszként szolgálhasson. Az egész művelet vezetésével a burgenlandi tartományi rendőrfőkapitányt, Leopold Schwarzot bízták meg. A határellenőrzési intézkedéseket október 24-e után nagy mértékben megerősítették, a határ menti eseményeket pedig pontosan figyelték. Először az volt az elterjedt vélemény, hogy a krízishelyzetet megnövekedett figyelemmel tartsák kézben. Fussenegger ezredes a bevetést csupán „jótékony gyakorlatnak" minősítette. 13 Mégis 1956. október 26-án, pontosan egy évvel az osztrák semlegességi nyilatkozat után, a hadsereg egységeinek tűzparancsot adott ki 14 , melynek hátterében egyértelműen határátlépés és ezzel együtt Ausztria semlegességének megsértése kellett álljon. A helyzettel kapcsolatban a jelentésben a parancsnokokat különös óvatosságra intették. 75 Különösen kifinomult érzékkel kellett rendelkezni a rendőröknek az október 28-tól 30-ig terjedő néhány napban is. Ezekben a napokban a burgenlandi-magyar határ mellett ugyanis számos örömtüntetésre került sor. A határ melletti magyar falvak lakosai a most már megnyitott határon túli barátaikat és rokonaikat azért látogatták meg, hogy az újonnan nyert szabadságban együtt osztozzanak. Csaknem ezren, köztük katonák is jöttek Nagyfáivá (Mogersdorf) a „zöldhatáron" keresztül. Csak a rendőrség és a hadsereg beavatkozásával lehetett a helyzetet uralni. 15 személy Ausztriában politikai menedékjogot kért. 16 Október 28-án 200, a szomszédos Zsiráról érkezett diák és tanár tett látogatást Locsmándon (Lutzmannsbug). 17 A következő napon kb. 500 magyar érkezett Németlövőre (DeutschSchützen) és 3000 Rőtfalvára (Rattersdorf). Ezeket a testvéries találkozókat azonban biztonsági és semlegességpolitikai meggondolásokból meg kellett akadályozni, 18 ezért a minisztertanács egy tiltott határzónát hozott létre, hogy így a tartományokból érkező „kíváncsiskodókat" távol tartsák az osztrák-magyar határvidéktől és megakadályozzák a magyar állampolgárok emigrálását Ausztriába. Október 28-án a minisztertanács a hadsereg járműveinek egyértelmű piros-fehér-piros zászlóval való megkülönbözetését rendelte el, majd utasították a határ menti települések polgármestereit, hogy az osztrák területet egyértelműen jelezzék a piros-fehér-piros zászlókkal. A burgenlandi határvédelmi szervek magyar kollégáikkal szembeni viszonya a forradalom kezdetén korrektnek - néha már akár barátságosnak is - mondható. A gyakran németajkú magyar határszolgálatos katonák többnyelvű határmenti településekről származtak, így a cigaretták és a legújabb információk kicserélése közben az osztrák kollégákkal könnyen beszélgetésbe lehetett elegyedni. 1956. október 23. és 30. között, a forradalom első szakaszában, a határ áteresztővé vált, ami azt jelentette, hogy a határellenőrzések a minimumra csökkentek - de facto Magyarországon szabadon lehetett utazni. 19 Az akkori politikai helyzetet sok burgenlandi ember arra használta, hogy rokonaikat és barátaikat a határ másik oldalán hosszú évek múltával ismét meglátogassák. Nem csak a kishatármenti forgalom növekedett, hanem virágzott a határokon átívelő „kereskedelem" is, gyakran a magyar vámszervek tudtával. Ezekben a napokban a bürokrácia mellőzésével jutott át a segítség a határon. Október 29-én magyar tisztek az osztrák hadseregbéli és rendőrségi kollégáikkal, valamint a burgenlandi tartományi főkapitánnyal találkoztak, ahol a magyarok egészségügyi eszközöket kértek, amit minden további vámeljárás nélkül át is adtak nekik. 20 Sopron az október 23-a után kialakult politikai helyzetben a nyugat-dunántúli határtérségben központi szerepet kapott. A segélyszállítmányok elosztásának logisztikai központja 1956 októberében és novemberében Bögl, a tartományi kormány szociális segélyekért felelős referense, többször is a 740
