Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

III. rész Burgenland és 1956 - Szorger, Dieter: Ez a határ más mint a többi – Burgenland és a vasfüggöny 1955–1957 között

bécsi tartalékszázadot bocsátott rendelkezésre, ezeket három stájer század egészítette ki. A belügyminisztérium katonai repülőgépei és heli­kopterei is a megerősített határellenőrzést szol­gálták. 12 A hadsereg csupán segéd szerepet látott el, azért hogy a rendőrség és a vámőrség számára, me­lyek a nagyobb felelősséget viselték, egyfajta tá­maszként szolgálhasson. Az egész művelet veze­tésével a burgenlandi tartományi rendőrfőkapi­tányt, Leopold Schwarzot bízták meg. A határellenőrzési intézkedéseket október 24-e után nagy mértékben megerősítették, a határ menti eseményeket pedig pontosan figyelték. Először az volt az elterjedt vélemény, hogy a krí­zishelyzetet megnövekedett figyelemmel tartsák kézben. Fussenegger ezredes a bevetést csupán „jótékony gyakorlatnak" minősítette. 13 Mégis 1956. október 26-án, pontosan egy évvel az oszt­rák semlegességi nyilatkozat után, a hadsereg egységeinek tűzparancsot adott ki 14 , melynek hátterében egyértelműen határátlépés és ezzel együtt Ausztria semlegességének megsértése kellett álljon. A helyzettel kapcsolatban a jelen­tésben a parancsnokokat különös óvatosságra intették. 75 Különösen kifinomult érzékkel kellett rendelkez­ni a rendőröknek az október 28-tól 30-ig terjedő néhány napban is. Ezekben a napokban a burgen­landi-magyar határ mellett ugyanis számos öröm­tüntetésre került sor. A határ melletti magyar fal­vak lakosai a most már megnyitott határon túli barátaikat és rokonaikat azért látogatták meg, hogy az újonnan nyert szabadságban együtt osz­tozzanak. Csaknem ezren, köztük katonák is jöt­tek Nagyfáivá (Mogersdorf) a „zöldhatáron" ke­resztül. Csak a rendőrség és a hadsereg beavatko­zásával lehetett a helyzetet uralni. 15 személy Ausztriában politikai menedékjogot kért. 16 Október 28-án 200, a szomszédos Zsiráról érke­zett diák és tanár tett látogatást Locsmándon (Lutzmannsbug). 17 A következő napon kb. 500 magyar érkezett Németlövőre (Deutsch­Schützen) és 3000 Rőtfalvára (Rattersdorf). Ezeket a testvéries találkozókat azonban bizton­sági és semlegességpolitikai meggondolásokból meg kellett akadályozni, 18 ezért a miniszterta­nács egy tiltott határzónát hozott létre, hogy így a tartományokból érkező „kíváncsiskodókat" tá­vol tartsák az osztrák-magyar határvidéktől és megakadályozzák a magyar állampolgárok emigrálását Ausztriába. Október 28-án a minisztertanács a hadsereg jár­műveinek egyértelmű piros-fehér-piros zászlóval való megkülönbözetését rendelte el, majd utasí­tották a határ menti települések polgármeste­reit, hogy az osztrák területet egyértelműen je­lezzék a piros-fehér-piros zászlókkal. A burgenlandi határvédelmi szervek magyar kol­légáikkal szembeni viszonya a forradalom kez­detén korrektnek - néha már akár barátságos­nak is - mondható. A gyakran németajkú ma­gyar határszolgálatos katonák többnyelvű határ­menti településekről származtak, így a cigaret­ták és a legújabb információk kicserélése közben az osztrák kollégákkal könnyen beszélgetésbe lehetett elegyedni. 1956. október 23. és 30. között, a forradalom el­ső szakaszában, a határ áteresztővé vált, ami azt jelentette, hogy a határellenőrzések a mini­mumra csökkentek - de facto Magyarországon szabadon lehetett utazni. 19 Az akkori politikai helyzetet sok burgenlandi ember arra használta, hogy rokonaikat és barátaikat a határ másik ol­dalán hosszú évek múltával ismét meglátogas­sák. Nem csak a kishatármenti forgalom növeke­dett, hanem virágzott a határokon átívelő „ke­reskedelem" is, gyakran a magyar vámszervek tudtával. Ezekben a napokban a bürokrácia mellőzésével jutott át a segítség a határon. Október 29-én ma­gyar tisztek az osztrák hadseregbéli és rendőrsé­gi kollégáikkal, valamint a burgenlandi tartomá­nyi főkapitánnyal találkoztak, ahol a magyarok egészségügyi eszközöket kértek, amit minden további vámeljárás nélkül át is adtak nekik. 20 Sopron az október 23-a után kialakult politikai helyzetben a nyugat-dunántúli határtérségben központi szerepet kapott. A segélyszállítmányok elosztásának logisztikai központja 1956 októberé­ben és novemberében Bögl, a tartományi kormány szociális segélyekért felelős referense, többször is a 740

Next

/
Thumbnails
Contents