Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

III. rész Burgenland és 1956 - Hess, Michael: A mosontarcsai (andaui) híd mítosza

kel, egy tolmács segítségével elmeséltette velük élettörténetüket. [...] A fotósok vakui szakadatlanul villogtak, és surrogtak a felvevőgépek. Még a legnagyobb amerikai újság is ide küldte sztárfotóriporterét. "

39 Tehát a mosontarcsai (Andau) látogatás igaz média esemény volt, vagy ahogy ma mondanánk: sajtó-szenzáció. Felejthetetlen esemény a mosontarcsai (Andau) emberek számára. Schwarz asszony a következőképen emlékszik vissza a Nixonnal való találkozására: „20-án delegáció érkezett, hét vagy nyolc férfi jött. Volt köztük egy alacsony férfi is jelentéktelenül felöltözve. A kabátja alja lefelé csüngött, és egy széttaposott cipő volt rajta. Mondtam neki: 'Adjon Isten! Na mit eszünk, mit iszunk?' 'Csak valami keveset' - mondták. Erre ettek egykét falatot, végül azt mondták: 'Hol találjuk a polgármestert és a községi elöljárókat?' Erre azt feleltem: Elkísérem magukat a községházára' [...] A következő napon jött a polgármester és egy-két községi tanácsos. Aszongyák: Tudod te kit szolgáltál ki? Nagyon elégedett volt/ Na', mondom, 'ki volt az? Menekültek?' 'Az az Amerikai Egyesült Államok alelnöke volt, Richard Nixon. ' Erre azt mondtam: 'Na ha én ezt tudom, akkor jobban megnéztem volna magamnak.'" A Kismartonban (Eisenstadt) tett látogatás után Nixon elhagyta Burgenlandot, de kijelentette, hogy Amerika anyagi gyorssegélyt biztosít és hogy a magyar menekülteket továbbra is fogadja országa. Ami maradt és marad Az 1956-os forradalom visszatér - évfordulók alkalmával rendszeresen, különösen most, 2006-ban - a média érdeklődésének középpontjába. 1986-ban számos írott sajtóban megjelent tudósítás mellett az ORF is két filmmel, Thomas Pluch „A felkelés" és Sebestyén György „Határidős tartózkodás" címet viselő filmjével emlékezett meg a forradalomról. Az 1996-os év különös figyelmet érdemel. Burgenland tartomány a Burgenlandi Tartományi Levéltár kiadásában megjelent „1956 és Burgenland" című kötetben fejtette ki az 1956-os magyar forradalomban betöltött szerepét. Ekkor valósult meg egy 1992-es ötlet. 1992-ben alakult a „Nemzetközi Egyetértési Társaság - M osonta rcsaihíd" (Gesellschaft für internationale Verständigung - Die Brücke von Andau) nevű egyesület, mely két célt tűzött ki maga elé. Egyrészt Mosontarcsán (Andau) művészeti szimpóziumokat rendeztek, az itt készített szobrokat az egykori, menekültek által használt út mentén helyezték el. Ezzel a 10 km hosszú, Mosontarcsától (Andau) a csatornáig vezető út egyedülálló, gyalogosan és járművel bejárható galériává vált, és így azon erőszak elutasításának látható jele lett, mely az embereket hazájuk elhagyására kényszeríti. Az intolerancia és humanitás, az emberek megvetésének és a rasszizmusnak szimbóluma."

40 Másrészt ennek az ötletnek „határokon átívelő" hatásúnak kellett lennie. Ezért az egyesület célja volt, hogy a „régi" hidat a magyar forradalom 40. évfordulójára felújítsa. Burgenland és Magyarország támogatásával az új hidat a hadsereg emberei a régi híd helyén építették újjá, majd 1996. szeptember 14-én ünnepélyes keretek között nyitották meg.

41 Ami tehát megmaradt, az az emlékezés látható jele. Emlékezés egy határtalan segítőkészségre, humanitásra és toleranciára. De ami megmaradt, az a jövő reményteljes jele is. „A mosontarcsai (Andau) híd szimbólum volt, és az is maradhat és ebben meg is erősödhet, ugyanis az egy másik Ausztria, egy olyan Ausztria szimbóluma, mely a humanitás és az együttműködés terén egyfajta gondolkodást tanúsít. A humanitásnak nem szabad megragadnia a pénztárca szintjén, és nem puhíthatják meg álgazdasági számítások. Ausztriának éppen a maga történelméből, múltjából kell kulturális és gazdasági hasznot húznia. "

42