Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)

Ilon Gábor meghatározható helyről Burány György közölt

18 még az őskor különböző szakaszaira keltezhető tárgyakat (I. tábla 2-5.). A XIX-XX. század fordulóján több bronztárgy (bogrács, balták, ékszerek, fémműves kalapács

19

) került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Ugyanakkor a XX. század első évtizedeitől a kutatás - a város infrastrukturális fejlesztésével párhuzamosan - a római korra koncentrált, csak utalások

20 vannak őskori (talán neolitikus oladi és bronzkori szombathelyi) edénytöredékek előkerülésére. Ezért kiemelkedő jelentőségű egy a kendereskerti téglagyár (17. ábra) területéről begyűjtött leletegyüttes. Ebből sajnos csak egy rézkori, félkész, szokatlan formája miatt valószínűleg szertartásra

21 szánt kőkalapács (I. tábla 8.) rajzát közölte

22 Bella Lajos, amelyet 1905 őszén találtak. 1906 márciusában ugyanitt két rézcsákányt és négy kőbaltát leltek egy helyütt, ami deponálásra, elrejtésre, azaz kincsleletre utal. A tárgyak leírása: - Az oladi kőbalta hossza 17, szélessége 9 cm. Bíró József ajándékozta. Ma már nem azonosítható a múzeum gyűjteményében (I. tábla 1.). - A szombathelyi agyagkanál hossza: 9, szélessége: 7 cm. Az ajándékozó nevét nem ismerjük. A tárgy ma már nem azonosítható gyűjteményünkben (I. tábla 2.). 1939-ben találták meg a város déli részén, a Perint melletti Plachner-kavicsbányában (a Körmendre vezető út közelében lehetett - 14., 17. ábra) azt a fantasztikus agyagszobor (idol - ld. II. tábla 1.) töredéket, amelyet Banner János, a szegedi egyetem tanszékvezető régész professzora helytelenül datálva közölt

23 és a 90-es évek elejéig volt látható a Magyar Nemzeti Múzeum őskori állandó kiállításán. 1996-ban került vissza a Savaria Múzeumba. Károlyi Mária könyvében

24 - a keltezést helyesbítve - a szobrot a késő lengyeli kultúra emlékeihez (azaz a kora rézkorba, az epilengyeli/lengyeli kultúra IV. periódusa

25

) sorolta és feltételezte, hogy egy közel 50 cm magas szobor töredéke lehetett. A sorban Banner Jánosnak a Dunántúli (Vasi) Szemlében 1940-41-ben, két részben közreadott cikkei következtek. Ezekből a Kenderes (kert) i-téglagyár

26 hat darabból álló, zártnak tűnő leletegyüttesét kell kiemelni, amelyet Smidt Lajos magángyűjteményében látott és a PécelBaden-i kultúra fiatalabb időszakára keltezett. Ezután az Archaeologiai Értesítő 1942. évi kötetében az „Adatok a kétosztatú badeni tálak elterjedéséhez"

27 című tanulmánya következett. Ebben a rézkor végi PécelBaden-i kultúrának a hajdani Hübner ill. Geiszt-téglagyárnál (14., 17. ábra) előkerült különleges edénytípusairól értekezett. Ugyanő a péceli kultúrát összefoglaló monográfiájában újraközli a fent már idézett szombathelyi (Kenderes/kert/i28

, Geiszt29

, Hübner30 és Szedreskerti

31 téglagyárak és szórvány

32

) leletanyagot. 18 Burány 1889. I. tábla 1. = kőbalta, I. tábla 2., 4-6. = orsógombok, II. tábla 2. = agyagkanál 19 Mindezekről részletesebben ld. a késő bronzkori részt. 20 Horváth Tibor Antal 1929. 38., Horváth Tibor Antal: Vasvármegye régészeti leletei és lelőhelyei. 1926. okt. 20. - 1936. jún. (Közi. Kiss G.) VSz 4L (1987) 416-436. 21 Horváth 2001. 96., Pl. III. 4.32 Banner 1956. IV. tábla 10-11.32 Banner 1956. IV. tábla 10-11. 22 Bella 1907. 72. 23 Banner 1940. 96-98. 24 Károlyi 1992. 43-44. és 36. tábla 25 Pavúk 2003. 321. és Abb. 7. 3. 26 Banner 1941. 6. 27 Banner 1942. 80. I. tábla lOa-b, 13. 28 Banner 1956. II. tábla 1-6. 29 Banner 1956. IV. tábla 9. 30 Banner 1956. IV. tábla 14-1531 Banner 1956. III. tábla 5, IV. tábla 1. A lelőhely nem azonosítható pontosan, ugyanis Szedres és Szedres alle földrajzi nevek az Aranypatak és a Perint összefolyása környékén, a Perint Ny-i oldalán és a Gyöngyös É-i oldalán Gyöngyöshermán határában is van. Ld. erről VMFN 1982. 790. és térképei 32 Banner 1956. IV. tábla 10-11. 16