Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Ilon Gábor kiégetett, körökkel díszített és több helyütt átlyukasztott agyagtárgyat (LXIII. tábla 1.) a régebbi irodalomban tűzikutyának vagy holdidolnak nevezték volna, de én inkább Napbárka alakú házi oltárnak hívom. Ezt a családi kultusztárgyként is számontartott, stilizált állatszarvakkal díszített, keleti eredetű tárgyat a késő neolitikum tói a kelta korig használták Európában. Az erősen faszén töredékes aljú gödörben még több hasonló tárgy (LXIII. tábla 2-5.) és szövőszéknehezék (LXIII. tábla 6.), valamint töredékeik és orsógomb (LXIII. tábla 7.) voltak. A tárgyegyüttes valamilyen kultusszal - talán termékenység? - kapcsolatos rituális cselekvésre utal. A tárgy leírása: - Világos vörösbarna égetett agyag mindkét oldalán lyukszerű bemélyítéssel. Díszítése: benyomott körök. Hossza: 50 cm, rajzban kiszerkesztett hossza: 75 cm. Magassága: 16 cm, szélessége: 17,5-18 cm. (LXIII. tábla 1.) Miután fentebb - a Jaki úti bronz kincslelet kapcsán - a Napbárka-motívum kérdéskörét már részletesen tárgyaltam, a tárgy jelentősége nyilvánvaló. Legjobb és szintén agyag alapanyagú változatai - hasonlóképpen körökkel díszítve - közül, s a hatalmas területen nagy népszerűségnek örvendő pédányok közül csak néhányra utalok: pl. a góri Kápolna-dombról 507 , a németországi Kahl am Main-ből (Ha B) 508 és a lengyelországi Kietrz-ből 509 a lausitzi kultúra fiatalabb fázisából. Az ilyen nagyméretű, de általában rosszul kiégetett - ezért rendkívül sérülékeny - agyagból megformázott plasztikák egyébként sem ismeretlenek a korszakból, nem voltak idegenek a korábbi urnamezős kultúrában. Jó példa erre a szlovéniai Postela településén előkerült számos, bepecsételéssel, benyomkodással és besimítással díszített töredék 510 . Szombathelytől keletre a Bogácai-ér és a Szombathely-Vép úttól E-ra, a patak teraszán (16. ábra) 1983ban gyűjtöttek gyanús, a korszakba sorolható edénytöredékeket 511 , amelyek szintén településeikről vallanak. A Hallstatt kultúra, azaz a pannonok 512 társadalmának gazdálkodásába a vaskeresztesi halomsírok (keltezésük: Ha C2 illetve ennek vége, azaz az i. e. 7. század második fele) 513 , a csöngei településrészlet (keltezése: Ha D2, azaz az i. e. 6. század második fele) 514 és a góri Kápolna-domb feldolgozott és részben közzétett emlékei engednek némi - és nyilván esetleges - betekintést. Eszerint a ló, a szarvasmarha, a sertés és a kiskérődzők (juh és kecske) tenyésztése és a vadászat mellett fejlett növénytermesztéssel rendelkeztek. Utóbbira a gabonaszárak és árpaszemek utalnak. 515 Vaskeresztesen az ásató - történeti írott forrás alapján - árpából erjesztett bor használatát is feltételezte. A kultúrszőlőből (Vitis vinifera L.) készített bor ismerete azonban ma már bizonyosnak tűnik, hiszen az Eisenstadt (Kismarton) melletti Zagersdorf (Zárány) halomsírjából (keltezése: Ha Cl) 516 3 db szőlőmagot bontottak ki, s a szőlőt a nem túl távoli sopron-krautackeri (itt a kora vaskortól a rómaiak megjelenéséig) és a süttői feltárások 517 anyagából is ismerjük. A fejlett és igényes kertészeti kultúra további bizonyítékai a Vaskeresztesen feltárt alma, cseresznye és dió. 507 Ilon 2001. Taf. 7. 508 Teichner, Felix: Hausgrundrisse aus einer urnenfelderzeitlichen Siedlung von Kahl am Main (Unterfranken). In. Studia Archologie 13. Festschrift für Fritz-Rudolf Herrmann zum 65. Geburtstag. (Hrsg. Hansen, S.) Rahden/Westf, 2001. 88., Abb. 7. 509 Paulik 1999. 45. és Obr. 9. 16. 510 Terzan 1990. Tab. 7., Tab. 22. 22-27., Tab. 26. 511 Hon - Rasztovics 2000. 169. 512 Szabó 1990. In. PANNÓNIA 17. 513 Fekete 1985. 75-76. 514 Fekete 1989. 135. 515 Fekete 1988. 156., Fekete 1989. 135. 516 Rebay 2002. 99-100., 109. 517 Jerem E. et. al.: A sopron-krautackeri vaskori telep régészeti és környezetrekonstrukciós vizsgálata. ArchÉrt 112. (1985) 141-169., Facsar Géza: Régészeti szőlőmagleletek Magyarország területéről. In. Millenniumi szőlős-boroskönyv. Budapest, 2000. 10., 12. 76
