Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Ilon Gábor Az óperinti kincslelet tárgyainek leírása: - Bogrács. Fenékrésze hiányzik 279 , eredeti magassága kb. 10 cm lehetett. Szájának átmérője 21,9 cm, legnagyobb átmérője az éles hasvonalnál 26,5 cm. Falvastagsága alig 1 mm (!). Háromszögletes alakú, a peremhez szegecselt fülecsekbe akasztható a fül. Az edény peremét pontsorok, vonalköteg és hullámvonal kombinációja díszíti. Lsz. MNM 4/1899 (XXVII. tábla 1.) - Bronz véső, kés, huzal karperec, csüngők. Lsz. MNM 105/1898. 1-7. (XXVII. tábla 2-8.) Az edény feneke a jobb állapotban megőrződött vácszentlászlói (Pest m.) és a keresztétei (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) példányok tanúsága szerint enyhén benyomott lehetett. Ez azt jelenti, hogy az étel vagy ital enyhe melegítését követően az „asztalra" állíthatták. Egy nívós asztali készlet egyik darabja lehetett. A tárgy egyik bizonyítéka a Kárpát-medence és Skandinávia bronzkori kapcsolatának. A dél-északi - ÉszakItáliából a Baltikum felé irányuló és kölcsönös - kereskedelmi és a kultúrában is megfogható hatásának egyik közbülső, de nem pusztán passzív állomása volt hazánk területe. A déli luxuscikkek elsődleges északi csere ellentétele valószínűleg a borostyánkő volt. Kereskedelme már évszázadokkal korábbról, a kora bronzkortól 280 bizonyítható. Azonban nem csak tárgyak cseréltek gazdát és kerültek el a gyártó műhelyükből több száz km-re, de a technikai innovációk is. így jutott el a viaszveszejtéses öntés és ráöntés fejlett technikájának 281 ismerete bár utóbbi soha nem gyökeresedett meg - a Kárpát-medence bronzműveseihez, itteni kalapálással készített bronz edények pedig északra. Ennek a kapcsolatnak egyik emléke az óperinti edény, ugyanakkor jelzi annak az útnak a korai létezését, amelynek jelentősége a római korban sem csökken, sőt... Savaria alapításának és virágzásának egyik nem mellékes tényezője volt. Még tágabb kitekintéssel szemlélve: Európa első, bronzkori egyesítésének bizonyítéka, hiszen a földrészt akkor már sűrűn behálózták az ilyen kereskedelmi-kulturális „ütőerek" (7., 9. ábra). Ezt az európai egységet, a népszerű és divatos tárgyak hatalmas területen történő elterjedését igazolja a bogrács díszítésében is igen jó párhuzama a németországi Acholshausen 282 kettőssírjából. A helyi - netán éppen Szombathely határában - és a helyi hagyományok szerint működő fémmúves emléke az a szórvány domborító-kalapács, amelyet szintén a Magyar Nemzeti Múzeum őriz, s már több mint két évtizede a Savaria Múzeum állandó kiállításán látható (MNM lsz. 45/1906.1., LI. tábla 1.). A korszak kiemelkedő, ugyanakkor hitelesebb leletegyüttese a Seres József körmendi lakostól 1997. decemberében megvásárolt és a Savaria Múzeum gyűjteményébe került 35,55 kg összsúlyú bronz kincslelet 283 . A kincslelet előkerülési helye a Jaki úti temető (15., 48. ábra). A fent nevezett úr és társai а С temető l/a szakasz 1. sor 26. számon nyilvántartott 200 cm mélyre ásott kriptája készítésekor (1989-1991ben 284 ), elmondása szerint a kripta gödrének oldalából bontották ki a tárgyakat. A bronzokat tartalmazó, összenyomódott és már repedezett edényt széttörték, csak néhány töredéke (XXVIII. tábla 1-2.) 285 keveredett a bronzok közé. Két munkás - Seres úr állítása szerint - egy-két „fokost" (?) tartott meg magának, de erre a tényre ők megkeresésemkor nem emlékeztek. Mindenesetre feltételezhető, hogy a depot nem egészen teljes. Szombathely határából tulajdonképpen ez az első ilyen korú, viszonylag teljes és hiteles kincslelet. Hasonló, a korból származó depótokat (késő btonzkor-kora vaskor kezdete) Vas megyéből csak a 279 A kiegészítést Patay könyvének rajza érzékelteti. A Savaria Múzeum állandó kiállításán 1982 óta is így látható. 280 Horváth 1999. tanulmányában azonban a helyi és a mediterráneumi eredetű borostyánok használatát is felveti a Baltikumiakkal ellentétben. 281 Szabó 1993. 1994-1995. 282 Schauer 1995. 148., Abb. 27. ЬЗ. 283 A leletegyüttesnek ez már szinte a teljes közlése annak ellenére, hogy a kisebb öntőrögök, lepények kb. fele nem került be e könyvbe. 284 A találás lehetséges éveit a Temetkezési Vállalat jegyzőkönyvi bejegyzése alapján sikerült tisztázni. 1991. november 26-án temették ide az első halottat, Káldi Jánost. Dr. Andor Ferenc igazgató 1998. április 14-én kelt levele, SM ikt.sz. 1-12-98. 285 A diadémot restaurálta és rajzát Kiss E. Csaba készítette. Munkáját e helyütt is köszönöm. A depot egyéb tárgyainak rajzaiért Jóba Évának tartozom köszönettel. 52
