Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)

Őskorunk 2. az őskori lelőhelyek elhelyezkedése arra utal, hogy ahol ezek megtalálhatók, ott (azok közelében) korábban is vízfolyás létezett, másként: az őskor vízrajza nem azonos a maival, de rekonstruálható. ' 3. A mai belváros magasan fekvő részét - a Gyöngyös és a Perint között -, azaz a Gyöngyös-sík stratégiai pontját miért csak a rómaik szállták volna meg? Ugyancsak kisszámú adat (pl. Ady tér, Romkert, Kőszegi u., Kálvária u., Zanati u.) igazolja az őskori megtelepedést, de ennek a római, közép és újkori építkezések romboló hatásán túl az is a magyarázata, hogy római koros kollégáim - különösen korábban és tisztelet a kivételnek, amely példákat amúgyis idéztem - Savaria területén nem igazán figyeltek erre a korszakra. 4. Nagy hiba volt a déli elkerülő út (Bogát, Szentkirály, Szőlős térsége) építésekor nem leletmenteni a teljes nyomvonalat. Biztos, hogy sok, már soha nem pótolható információ veszett el. Ezt az út közeli jövőben valószínűleg megépülő harmadik sávja kivitelezésekor lehet majd talán részlegesen pótolni. 5. A beépített területeket sem tarthatjuk teljesen reménytelennek. Ezt a hajdani villamos Indóháznál (Kálvária u. 63.) 2002-ben feltárt kelta településrészlet ékesen bizonyítja. A lakosság szerepe, különösen leletbejelentő tevékenysége még rendkívül fontos információkat szolgáltathat. A kertekben, a kerti munkák közben gyűjtött tárgyak számunkra igen lényegesek lehetnek. Ld. a kámoni adatsort, amelyet Balogh Lajos muzeológus kollégámnak köszönhetek. Felettébb fura pl. a nagy fehér folt a Gyöngyöstől K-re a vasútállomás és vasútvonal térségében, ideértve a Szt. Márton-templomtól délre elterülő régiót is. Az előbbin nyilván kontroll nélkül folytak hajdan a hatalmas építkezések. Az utóbbi - a Joskar-Ola ltp. és környéke - mélyen fekvő, áradásos - tehát lakhatatlan - terület lehetett, amit Farkas Csilla kolléganőm 2003. évi tavaszi ásatásának {Lidi Áruház helyé) negatív régészeti eredménye erősített meg. Nagyon sajnálatos az is, hogy a Claudius Ipari Park építése során - a múzeum időben megadott szakhatósági állásfoglalása ellenére barbár módon - igen sok minden semmisült meg és semmisül meg napjainkban is. A gazdasági érdek tehát itt is elsődlegesebb (volt?) a kulturális örökség védelménél! Mindezek megerősítettek azon elhatározásomban, hogy meg kell írni a város őskorának legalább vázlatos történetét, mert igenis több európai jelentőségű emlékünk van. Erre az „őskori várostörténeti sétára" invitálom az Érdeklődő Olvasót. 19