Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI л 17-19. SZÁZADBAN tucatszám maradtak fenn az „egeiteket" segítő összeírások, tűzkárfelvételi jegyzőkönyvek. A 19. század első harmadában öt esetben: 1808, 1816, 1826, 1827, 1834-ben szenvedett jelentős károkat a város. Közülük az 1816. évi volt a legsúlyosabb, melyről még a Hazai Tudósítások is megemlékezett. A városnak pedig jelentős kölcsönt kellet a károk helyreállításához felvennie. Az üszkös romok eltakarításával egy időben az Uradalom regulációs programot hajtott végbe, az egyes utcákat „lénia szerint" kiigazított, épületeket bontatott le, helyeztetett át más fundusokra. E munkálatok tervezéséhez össze íratták a város összes telkén lévő épületeket tulajdonosaikkal együtt. A levéltárban fennmaradt piszkozati példányokon „M" betűvel a kézműveseket mesterség megjelölése nélkül, de számunkra használhatóan megkülönböztették a földművelésből élőktől, kiket „mezei gazdáknak" tituláltak. Ily módon 173 mesterember nevéről szereztünk tudomást, aminek a kutatásaink során a későbbiekben még nagy hasznát vettük. 1826-ban és 1834-ben is kiterjedt tűzesetek voltak Körmend belvárosában, főként annak déli felén a Sóház és a Kapu utca között. A fennmaradt iratok házról-házra számba vették tulajdonosaikat, akiknek megnevezték mesterségüket is, valamint az utca nevét, sorszám adással és az égtáj szerinti megjelöléssel közelebbi helyét. Ugyanígy jártak el „zsöllérjük", azaz „árendát" fizető lakóik esetében is. Az összeírok egyúttal „vagyonukra nézvést" minősítették is az adófizető háztulajdonosokat, s e minősítés szerint osztottak számukra építési segélyt a beígért és később felépítendő kéményes konyhákhoz megfelelő mennyiségű faltéglákat. Az így nyert aprólékos adatokat össze lehetett hasonlítani az 1828. évi összeírás adózó családfőinek neveivel, az 1857. évi kataszteri térkép házszámaival, s ha a kézműves, vagy közvetlen leszármazottja egy helyben élt e néhány év alatt, úgy térképre vetíthető pontos topográfiai adatok birtokába juthattunk. E módszerrel sikerült a tűzkárjegyzőkönyvek adatai alapján több mint száz épület kézműves tulajdonosait beazonosítanunk. Az adatfeltárás során számos értékes információhoz jutottunk a kézműveseket illetően, mivel a kárfelvételkor nemcsak az épületekben esett pusztulás mértékét, hanem az ingóságok közül értékbecsléssel együtt a kamrabeli javak és a mesterség eszközeinek megsemmisülését is figyelembe vették, sőt némely esetben a kézművesek műhelyeinek telken, épületen belüli elhelyezkedéséről is tudomást szerezhetünk. 1826-1834 között a kézművesek által sűrűn lakott belvárosban a Híd utca 126. szám alatt lakó Tamedli János szűrszabónak Viselő 88