Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN és megszűnés nélkül vizet meríteni. 7. Tisler, képíró (!) és faragó, úgy a gerencsér céh is, vízhordó sajtárokkal a tűzhöz vizet hordani (köteleztetnek)... 9. A céhbeli, úgy más parasztácsok (!) és famívesek (!) nevezet szerént: Farkas György, Medvesi Ferenc, Hajas György, Tóth Jankó, Vörös Ferenc, Kalamár Ádám, Papp Tamás, Fris András, Ifjú Pap Ferenc és ezekhez hasonlók fejszékkel menjenek az oltalomra. 10. A köznép pedig, akár férfiú, akár pedig asszonynép légyen, mind csak sajtárokkal és vödrökkel jelenjenek meg. " A kézművesek társadalmi megbecsülésére jellemző, hogy a 1819. században nem egy közülük városbíró, vagy esküdt volt. így például 1755-ben — a városi tanács egy örökösödési ügy határozatát szabályszerűen aláírva — Prukker Kristóf város ordenáris bíróján kívül a 12 esküdt közül — tíz kézműves volt. Öreg Papp Ferenc szabó, Prucker János mészáros, Poder János asztalos, Barabits Tamás gombkötő, Dániel János szabó, Hertlinger András takács, Storicz János gombkötő, Szászi Péter takács, Storicz György a gombkötő mesterséget gyakorolta. 1830-ban

48 Németh János földlevelén

49 Szájer János bírón kívül, aki maga is vargamester volt, még az esküdtek között találjuk Kedli Ferenc, Horváth Ferenc szabót, Donner Mihály mészárost, valamint Leitner András kőművesmestert, akinek viszont édesapja Leitner Sámuel (1819), és ő maga is többször viselte a bírói címet (1826, 1833, 1840). Egy másik bizonyságlevélen, amely 1840ben kelt,

50 mind a 12 esküdt aláírása szerepel. Gigler János, Babos József, Magassy Antal és Ágoston György kivételével kézművesek voltak. A városbíró ekkor Leitner András, aki nemcsak kőművesmester, hanem építész is volt, az esküdtek között Arany Mihály szűrszabó, Kedli Ferenc Dmagyar szabó, Németh János varga, Mitli József csizmadia, Rácz Mihály, Kiss János takács, Donner Mihály mészáros, Szájer Mihály pedig molnár. A társadalmi megbecsülés fokmérőjét véljük felfedezni az alább közölt oklevelekből, mi szerint a fazekasok 1669-ben kelt oklevelükben

51 Batthyány Ádámtól kérik, hogy „akasztófára való verem ásására" ne kötelezze őket. Ugyanez alól kaptak mentességet a takácsok is 1683RHM-Ht 84.1.112 Városi Tanács határozata örökösödési ügyben. 48 Németh János földlevele, RHM-Ht 84.1.21, 1830. 49 Lásd: XXIV. F. 50 Bizonyságlevél, 1840. V. 2. RHM-Ht 84.1.244. 51 Takács céh számára kiállított oklevél 1796 (másolata az 1669. szeptember 14-én kiállított oklevélnek), MOL Magy. Kanc. Ceoh. Ab. 1. dob. No. 58. 34