Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001. Melier Rozi hitvese, Vács Mihály Munkás fiú. Vács Kati Munkásleány. Az 1846-os zsidóösszeírásban Vasváron nem szerepel egyetlen pipakészítő sem. WIENERNEUSTADT, Bécsújhely (Ausztria) 1830-ig Mathias Amstätter irányítja a céget, ezt követően vője, Anton Ress (A. Ress) veszi át a vezetést. 1837-ben 60 munkással napi 6 000 pipát (évi 2 184 000 db!) készít. (Morgenroth, 2001.) ZÓLYOM (Szlovákia) - Zvolen, Altsohl. A Zólyomi Takács Vendel féle pipagyárat 1830-ban alapították. A gyár 1885-ben 65 munkással 300 000 pipát gyárt évente. Saját bevallás szerint ekkor pipaszárakon kívül, nagy energiával a selmeci pipafajtát kupakolva, készre gyártva, szárral ellátva készítették itt. Továbbá többféle terméket, félkésztermékeket „halbfabrikate", (nem komplett pipákat,) azon kívül pedig pipákhoz szükséges alapanyagot „Rohmaterial" állított elő nagy mennyiségben. (Morgenroth, 2001) A századvég lexikon irodalmában újabb korábbról nem ismert pipakészítő központok jelentek meg. „Pipaagyag" „Vasmentes, tűzálló agyag, pipakészítésre, kőedénygyártásra stb. szolgál. Hazánkban főleg Dercsényen / Beregmegyében készítenek p.-ból pipát, továbbá Pápán, Bonyhádon, Selmeczen, Szigetváron, Debreczenben és Nagyszebenben." (Acsády, 1894. 1403. p.) Történeti Forrásokból nem, csak a pipatöredékeken szereplő bepecsételesekből ismerjük az alábbi, XIX. századi pipakészítő központokat: Baja (LXII. t. 2. sz.), Kaposvár (LXIII. t. 7-8. sz.), Mohács (LXII. t. 1. sz.). Szigetvár (LXI

II .t. 9-10. sz.) 71