Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001 : született, s kiskereskedőként tevékenykedett, mígnem 1855. április 24-én idegláz nem végzett vele. Jogosan vetődhet fel a kérdés, vajon az 1828. évi országos összeírásban szereplő körmendi pipakészítők hol születtek, mióta éltek e mezővárosban? A válaszadáshoz ismernünk kell mindazokat a zsidókat érintő adókivetéseket, melyekben kézműveseket is felsorolnak. II. József 1781-ben kiadott türelmi rendeletében lehetővé tette, hogy mesterségeket sajátíthassanak el, gyárakat alapíthassanak. 1783-ban pedig - megtartva a bányavárosokba való letelepedési tilalmát - biztosította a városokban való letelepedést is, így Körmenden is számíthatunk nagyobb számú kézműves jelenlétével. Az 1809. évi adatok ismeretében számunkra az 1817. évi összeírás érdemel különös figyelmet, mert a 8 kézműves közül egy olyan nevet sem találunk, kik egy évtizeddel később pipakészítők lennének. Jacobus Schallerről tudjuk, hogy irhagyártó, Jacobus Fürst pedig cserzővarga. Isak Schaller, Isak Harner, Samuel Perl, Philip Falk, Moyses Flaizakker és Moyses Polákról csak azt tudjuk, hogy kézműves a foglalkozásuk. Az 1828-as összeírásban 40 családfőt sorolnak fel név szerint, mint hazátlan zsellért. Közülük Svarcz Jánost és Pintér Moysert, valamint az ekkor kalmárként feltüntetett Fürst Salomon sorsát kíséreljük meg nyomon követni az anyakönyvek és az 1831. április 18-án kelt zsidó összeírás adatai alapján. Ez utóbbi 78 nevet tartalmaz, melyből 13 kézműves adatait ismerhetjük meg konkrét foglalkozásuk megnevezése nélkül. Ez a három év alatt megnövő létszám azonban valószínűleg nem az erőteljes betelepedést, csupán az 1828. évi összeírás hiányosságait takarja. Az opifices rovatban feltüntetett zsidó kézművesek közül néhányuk foglalkozását a korábbi forrásokból megismerhettük, így tudjuk, hogy Samuel Gebert szabó mester, Jacob Schaller irhás, Isac Geber szabó, míg Jacobus Fürst cserzővarga, Johannes Schwartz 2 Ft-ot adózó és Moyses Pinter 1 Ft adót fizető „pipacsináló". Figyelemre méltó, hogy Szicsek János nevét itt már nem találjuk. Philippus Schwartz, Johannes Hess, Anna Hoffmerin, Maraus Rottman, Abraham Donenberg és Hermon Abelspanger pedig az 1828. évi összeírásban nem szerepel. Salomon Fürst nevéről pedig sikerült kimutatni, hogy itt kézművesként van nyilvántartva, azaz pipakészítő, noha három évvel korábban legény nélküli kereskedőként írták össze. A pipakészítők lakhelyét nehéz a városon belül lokalizálni, hiszen e korból nem maradt fenn használható dokumentum. Az 1857. évi kataszteri térkép számozását pedig csak akkor lehet használni, ha a keresett családfő az 1826-1834. évi tűzkárt szenvedettek közé tartozott, mivel a tűzkárjegyzőkönyvek megadják az utcákat, s azon belül a numerusokat is, ami lehetővé teszi az összevetést. Pinter Moyzer, vagy ahogyan a zsidó összeírásban olvashatjuk Moyses Pinter, illetve ahogy nevét a pipák oldalán németül használja: MOS(ES) BINDER - mesterségét egy legénnyel folytatja. Róla tudjuk, hogy a lajstom 53. sorszáma alatt feltüntetett Nixty József ács két szoba, 1 konyha, 1 pincéből álló házának felét: 1 szobát, л /г konyhát és pincét 10 Ft45
