Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001. azonos kiképzésű a vasvári darabbal, viszont a kiégetés módja és a pipa fényezése eltérő a trausdorfiétól. A bajorországi Velburgban lévő Osskó gyűjteményben található két kis Kecskemét környékéről származó töredékről, mely a körmendi ásatások darabjával méretben is megegyező, csupán azt nem tudjuk, hogy a pántokat összefogó körben milyen díszítménye van. Feltételezhető, hogy ez a darab Körmenden, vagy Vasváron készülhetett, illetve innen származó mintát használtak préselésekor. Egy fonatmintás, babérkoszorús császárfőket mintázó pipatöredék stílusa a körmendi műhelyére sok tekintetben emlékeztet, valamint egy 1860-ra datált építési törmelékrétegből Nagyváradon előkerült csonka, kulacs alakú pipadarab. Ez megegyezik mind a vasvári, mind a körmendi példányokkal, de a pántokat összefogó kör díszítése sajnos itt sem látszik. Emődi János dolgozatában ezt a darabot 1860-ra datált réteg alatt előkerülő leletként írja le, mely számunkra elgondolkodtató. A leletegyüttes ezen darabjai azt sejtetik, hogy e pipák jó része korábban Körmenden használt formában is készülhetett. Mindkettő születhetett akár Körmenden használt nyomóformában is, ha tudnánk, hogy a formakészítő a megrendelőnek csak egyetlen darabot készíthetett. Csak feltételezhetjük, hogy öntőminta sorozatot készítettek a formakészítők, amit akár darabonként, vagy teljes egészében is meg lehetett vásárolni. Feltűnő, hogy a különböző lelőhelyeken földből előkerült pipadarabok színük, égetési technikájuk egészen különböző, ami teljes mértékben kizárja az azonos műhelyben való egyidejű megmunkálást. A Mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban található (Duna fenekéről előkerült) agyagpipák egy része a város balkáni kapcsolataira utalóan csibuk formájúak, olyan is akadt közöttük, melyek bepecsetelese török írásformát mutat (LXI. t. Mo. 1-4). Más részük itt helyben Mohácson (LXIII. t. Mo. 4), a közeli Szigetváron (LXII. t. Mo. 6), illetve a kaposvári pipagyárban (LXIII. t. Mo. 5) készült. A Ferkov Jakab által rendelkezésre bocsátott darabok között egy, diadémján égitestek jelképeit hordozó barkós férfi főt ábrázoló pipatöredék is előkerült (LV. t. M 3, CXXII. t. 4a-b), melynek párját Vasváron találtuk meg (LV. t. V 2, CXXII. t. 3). Ez az ókori keleti gyökerű XIX. századi ábrázolás Napóleon idejéből való, talán Fekete-tenger környéki, vagy görög előképekhez köthető ábrázolás (Forrás: 50.). A Kapuvári Rábaközi Múzeum agyagpipái közül néhány szép pápai Boscovitz darabon (LXVI.t. Kv. 1-3, К 6) kívül egy remekbe szabott ritka gyöngysordíszes, fehér Városlödön gyártott kávéházi pipát is sikerült lerajzolnunk (LXVII. t. Kv. 1). A jánosházi Néprajzi Gyűjteményből pedig az szintén a pápai Boscovitz gyár márkás, kupakolt, aranyozással díszített márkajelü termékei kerültek lencsevégre (CXXIX. t. 2,4). A kőszegi Városi Múzeumban féltve őrzött turbános, szakállas török fejet mintázó fekete agyagpipát (KVM I. 58.9.1) 1958-ban találták a vár tatarozásakor a Lombai bástya mellett, melyet XVII. századi alkotásnak véltek a régészeti leleteket akkor leltározók. A jellegzetes Gambier-típusú pipát (Levárdy, 1999. 85. p.) pecsételő használatának módja és a mintázás stílusa alapján a XIX. sz. második felében készítették. A körmendi 31
