Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN magyarázata annak, hogy térben és időben zavarba ejtően eltérő módon kerülnek elő az azonos motívumokat viselő pipa darabok. Az ipolysági Hont Múzeum és Galéria (Sahi, Szlovákia) üvegtárlójában is találtunk néhány szép, a Selmecbányái régi gyűjteményből származó pipatöredékeket. Közülük TANDLER SCHEMNITZ bepecsételésü, kagylóstalpú, nyolcszögletes, feketére égetett darabot érdemes kiemelnünk, mert készítőjében egy másik 1828-ban már Selmecbányán működő mester nevét ismerhetjük fel. FLORIANUS TANDLER ebben az időben a királyi kiváltsággal bíró bányaváros polgára volt, aki iparát maga ugyan nem folytatta, de egy legény által működtette, mivel a forrás tanúsága szerint „ezidáig nyomorultan él" - azaz súlyos betegségben szenvedett. Múzeumnak is beillik dr. Osskó írnák nemzetközi hírű pipagyűjtő velburgi otthona. Prof. dr. Levárdy Ferenccel közösen évtizedeken keresztül nemcsak gyűjtötték, hanem kutatták is a magyar pipa történetét, melynek köszönhetően a példásan katalogizált gyűjtemény jól kutatható. Az agyagpipák közül egy sorozat Kecskemét környékéről származó, földből előkerült „leletegyüttes" hívja fel magára a figyelmet. A szerény papírdobozban megbúvó nyolcvanöt darabból álló kollekció néhány, eddig ismeretlen készítőmühelyre utaló bepecsételést is tartalmazott (Cil. t. KE 3ab, 4a-b), de közöttük Körmendről, Vasvárról ismerős kosárfonatos darabok és kulacsformájú töredékek is előkerültek (RHM Ht. 1747-2000. 2.

p.). Különlegességnek számít az a terrakotta, gombos pipatalp töredék, melynek két oldalán a körmendi, szarvast ábrázoló példányhoz hasonló leveies motívumot figyelhetünk meg (CXXXVI. t.), de itt mindkét oldalon még egyegy plasztikus, szakállas, császárfő is megbúvik a fonatminták alatt (Ogy. KE. 29). Figyelmünket felkeltette az a vélhetően korai, XIX. század elején készülhetett kagylós talpú, zsemle színű, bepecsételés nélküli agyagpipa is, melynek kosarán ovális gyöngysoros keretben, hadifelszerelésben pajzzsal, lándzsával ábrázolt - római katona figurája látható. E témánál is izgalmasabb az a kopott, „matt téglaszín" agyagpipa (Ogy. P. 227), melynek bepecsételése olvashatatlanul elmosódottá vált, de testén annak a gallionfigurás gőzhajónak mását fedeztük fel, melynek néhány darabját a Körmend Rákóczi út 55. számú lelőhelyünkről ismertük meg (LXXXI. t. 3, LXXXIX. t. 2-4.). Egy kicsi, szerény, de fényesen feketéllő dísztelen pipatöredéket (OGY. P. 3015) azért kell megbecsülnünk, mert hírét eddig csupán egy irodalmi utalásból ismerjük (Levárdy, 1999. 102. p.), melyhez fűződő lábjegyzetet e helyütt szeretnénk pontosítani. Benjamin Annert bepecsételésü pipák előkerülési helyét - Selmecbánya Alsó u. 8. sz. ház udvarának hulladékhalma - tárgyalva Levárdy megjegyzi, hogy „az Annert bélyegző mellett THERESIENFELD F. NETTER bélyegzővel ellátott pipák is kerültek elő". Az Osskó Gyűjteményben egy ilyen, eddig csak elbeszélésből ismert darabot is sikerült felkutatnunk, ami jelentőségét tekintve túlmutat e néhány sorban leírtakon, ugyanis a szerző Theresienfeld helységet tévesen határozta meg. „Tudunk jó agyaglelöhelyekröl Terezin környékén Csehországban...A feltételezés - a theresienfeldi pipaforma alapján az -, 24