Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN cseréppipáról Szalay Emőke, a Selmecbányái pipaművességről Eva Lovásová, a Selmecbányához köthető dunántúli pipakészítő manufaktúrákról Nagy Zoltán, a kerámiaüzemek pipáiról pedig Haider Edit értekezett. A fapipáról és a tajtekpipa történetéről, valamint a pipázás kellékeiről, a híres gyűjteményekről Haider Edit rajzolt átfogó képet, míg A történelmi téma a pipákon és pipaszárakon címmel Ridovics Anna írt kitűnő tanulmányt. A vaskos katalógust többszáz kiállított műtárgy leírása, több mint hatvan színes tábla és számos fekete-fehér fényképfelvétel illusztrálja, melynek bemutatásával lezárhatjuk az általunk is felhasznált, fontosnak ítélt hazai szakirodalom lajstromát. Múzeumban, pipák között Biztosak lehetünk benne, hogy a körmendi múzeum a kutatók és műgyűjtők körében egyaránt felértékelődik az itt található csaknem 500 féle formába préselt, másfélezer agyagpipatöredék miatt, melyek más múzeumokban féltve őrzött egyedi darabok összehasonlító vizsgálatára is kiválóan alkalmasak. A nagyobb múzeumokban több gyűjteményi tárban is rálelhetünk agyagból készített pipákra. Rendszerint pipatórium mellett, barna mázas medvét formázó dohánytartó szomszédságában, kézi dohányvágó gépek, hímzett kostökzacskók társaságában az egyszerű fa ; az ezüstkupakos szépen kiszívott tajték, a fehéren hivalkodó vízzsákos porcelán pipák mellett rendszerint néhány cseréppipa is árválkodik. Néhol az iparművészeti gyűjtemény gyöngyház berakású fapipáival együtt kerülnek dobozba a szebbnél-szebb ónkupakos, olykor sérült agyagpipák. A múzeumok régészeti gyűjteményeiben szorgalmasan kutatva biztosan rálelhetünk néhány tucat különböző korokból (XVII-XIX. sz.) származó törött agyagpipára, melyekhez szerencsés esetben rétegmegfigyelést, kormeghatározást is tartalmazó ásatási naplók, publikációk társulhatnak. Különös élményt jelent az országos gyűjtőkörű múzeumok közül a Magyar Nemzeti Múzeum dohányzástörténeti gyűjteményében, a Néprajzi Múzeum kerámia és táplálkozástörténeti gyűjteményében tanulmányozni a több mint száz esztendő alatt felhalmozott, hírneves kutatók által meghatározott darabokat. A legnagyobb hatást azonban a szlovákiai Selmecbánya városi múzeumának kiállítási tárlóiban látható páratlanul gazdag pipakiállítás gyakorolta rám eredeti, helyben készült darabjaival, melyek közül az ANNERT, HONIG, ZACHAR márkájú darabok egymást váltogatják. Az Óvárban lévő, néhány kisméretű termet betöltő kiállítás azért válhat az agyagpipát kutató szakemberek zarándokhelyévé, mert KözépEurópában egyedülálló módon itt láthatók azok a mechanikai szerkezetek is, melyekkel a XIX. század folyamán a tömegtermelést lehetővé tették. (LXXVI t. 1-2.). Ezenkívül itt tanulmányozhattuk azokat az öntöttvas, ónbetétes fa, sárgaréz és gipsz préselő formákat is, melyek egyes változataihoz külön pajzs alakú, vésett díszű cserélhető betétek is tartoztak 22
