Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN Franciaországban, Bulgáriában a cseréppipa már régen elfoglalta az öt megillető helyet a szakirodalomban is. Az utóbbi évtizedekben fellobbant pipagyűjtés is megteremtette a maga irodalmát. Ezek között több írást találunk, melyek komoly felkészültséggel íródtak, fontos művelődéstörténeti munkáknak számítanak. Én úgy érzem, hogy a magyar pipaművészet újrafelfedezéséért, széleskörű megismertetéséért tett sokéves munkálkodásomnak beérett a gyümölcse. Ritka gyöngyszemet jelent Nagy Zoltán itt publikálásra kerülő alapos munkája a selmeci pipák különböző dunántúli helyeken (KörmendVasvár-Bonyhád-Pápa) és módon történt megjelenéséről. Remélni merem, hogy Nagy Zoltán is megszállottja lett ennek az érdekes munkának, a magyar földből előkerült pipák kutatásának. Sok teendő van még a magyar cseréppipa készítés kezdeteinek, fejlődésének felkutatása terén, ahol még további eredményeket várunk tőle. Egyúttal azt is szeretném remélni, hogy az Ö ezirányú munkálkodása még több kutatónak ad kedvet a megkezdett forrásfeltárások kiszélesítésére, melyek eredményeként így felzárkózhatnánk egy nagyszabású magyar pipatörténeti munkával a Nyugat e téren elért nívójára. Dr. Osskó írnák 10