Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE 2.4. A századfordulótól napjainkig A századforduló magyar zoológus generációja HORVÁTH GÉZA, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának 1893. február 9-i ülésén elhangzott felhívásának eleget téve, három kötetben összefoglalta addigi ismereteinket a Magyar Birodalom állatvilágáról. К Magyar Birodalom Állatvilága - Fauna Regni Hungáriáé az első ilyen jellegű összefoglaló mű a világon, méltó megkoronázása a magyar állattan művelői által kifejtett munkásságnak, az elmúlt évszázadok folyamán összegyűjtött ismeretanyagnak! Átlapozva az egyes állatcsoportok elterjedéséről írt fejezeteket, végigböngészve az egykori elterjedési adatokat, világosan kitűnik, hogy az Alpokaljáról viszonylag kevés adat található a könyvben. Ez két okra is visszavezethető: viszonylag kevesen gyűjtöttek a térségben, vagy ha végeztek is gyűjtéseket, eredményeiket nem publikálták. A másik ok, ami egyes esetekben biztosan állítható is, hogy a Fauna Regni Hungáriáé szerkesztőihez nem jutottak el az Alpokalja állatvilágáról korábban megjelent publikációk. Sajnos ez történt FREH ALFONZ 1878-ban megjelent írásával is. Mindezen hiányosságok ellenére, a hatalmas munka hosszú időre jelentett alapot a Kárpát-medence faunisztikai kutatásában. 1920-ban helyezték Szentgotthárdra VAKARCS KÁLMÁN-Í (1872-1952), ahol mint a Szentgotthárdi Állami Gimnázium tanára és igazgatóhelyettese működött 1933-ig, nyugdíjazásáig. Elsősorban néprajzzal foglalkozott, de önkéntes gyűjtőként kutatta Szentgotthárd környékének természeti és történeti vonatkozásait is.

148 Nyugdíjazása után jelentek meg nagyobb terjedelmű művei. „Szentgotthárd és környékének ismertetése" című munkája (VAKARCS, 1935) inkább csak idegenforgalmi kalauznak tekinthető, bár helytörténeti adalékokat is tartalmaz. Második könyve „Л Szentgotthárd - muraszombati járás ismertetése" (VAKARCS, 1939) már alaposabb kutatómunkán alapul. Számunkra az teszi érdekessé, hogy értékes természetrajzi adalékokkal szolgál a terület flórájának és faunájának ismeretéhez. Egyes fajokat név szerint is megnevez, azonban a legtöbb esetben csak általánosságokat említ. Azonban mondataiból sejthető, szemléletes leírásai mögött pontos faunisztikai ismeretek rejtőzködtek. Álljon itt egy rövid idézet fent említett munkájából: Jgen változatos a Microhymenoptera fauna; sok közülük a szárnyatlan alak. A Fácános-partfalának lakója hazánk egyik legszebb fémdarazsa: a Holopyga fervida és társaságában a méhfarkas: a Philanthus triangulum F. ... A járás fém-, fürkész-, gubacs- és levéldarazsakban, pókokban és lepkékben igen gazdag. Körülbelül 500 lepkefajta ismeretes a járás területén." Egyetlen kivételtől eltekintve azonban név szerint nem tudjuk, kik kutatták már abban az időben is a terület élővilágát: ,A bogárgyüjtés terén nagy eredményeket ért el Träger József gimnáziumi tanár." emlékezik meg a szerző. Egyetlen cikkében a bogarászatról értekezett (TRÄGER, 1937). Sajnos nem sikerült kideríteni, mi lett TRÄGER JÓZSEF gyűjteményének a sorsa. Ugyanez a szomorú megállapítás érvényes arra a számtalan tanítóra, hivatalnokra, egyházi tisztségviselőre is, akik lakóhelyük környékének élővilágát 148 BÁRDOSI J. (1962): Vakarcs Kálmán (1872-1952). — Vasi Szemle, 16(2): 102-104. 54