Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE letelepítette a jezsuita rendet (Societas Jesu). Tudománytörténeti szempontból ez a lépés azért jelentős, mert a XVII-XVIII. században a latin nyelvű hazai természettudományi irodalom legtöbb képviselője ennek a rendnek a tagja volt. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk ellenreformációs tevékenységéről sem, amelynek szintén fontos tudománytörténeti kapcsolódási pontjait tudjuk kitapintani. Elég itt MELIUS PÉTER-re és főműve, a „Herbárium..."

14 előtörténetére utalnunk.

15 A hódoltság korában az ország nyugati, a török megszállástól mentes területei, ill. a keleti országrész, azaz Erdély jelentették a tudományos és művészeti élet fejlődésének lehetséges színterét. Bár a két országrész közé ékként nyomult a hódoltsági terület, a tudomány és a művészet képviselői megtalálták a gondolatok, ismeretek kicserélésének lehetőségét. Joggal mondhatjuk, hogy a Nyugat-Magyarországon működő orvosbotanikusok munkássága jóval túlmutatott a régió határain. A legújabb kutatási eredmények alapján vált világossá, hogy a „németújvári iskolát" alkotó CAROLUS CLUSIUS, BEYTHE ISTVÁN, BEYTHE ANDRÁS és BATTHYÁNY BOLDIZSÁR, valamint a NÁDASDY-ak, SYLVESTER JÁNOS, FRAXINUS GÁSPÁR és MELIUS PÉTER nevével jegyzett „sárvári orvosbotanikai iskola", illetve az „erdélyi iskola" tagjai között (MELIUS PÉTER, a kolozsvári HELTAi-család, valamint VÁRADI LENCSÉS GYÖRGY) személyes kapcsolat lehetett, illetve a sárvári tudóskör" teremtette meg az „erdélyi orvosbotanikai iskola" kialakulásának a feltételeit.

16 Ezen értelmiségi körök munkái nyomán a XVI. században már létrejöttek az első többnyelvű botanikai szövegek, Herbárium-ok. Ezek a munkák egyértelműen bizonyítják egy, a kor európai színvonalán álló tudományos, illetve hagyományos magyar növényismeret létezését. Magyarország botanikai feltárása - bátran mondhatjuk - Nyugat-Magyarországon, a németalföldi CHARLES DE L'ÉCLUSE, ismertebb nevén CAROLUS CLUSIUS (1526-1609) munkásságával vette kezdetét.

17 Gróf BATTHYÁNY BOL14 Herbarivm az Faknac, Fvveknec, nevekről, természetekről és hasznairól, Magyar ' nyelwre és ez rendbe hoszta az Doctoroc Könyueiből az Horhi Nagy Melius Péter., Nyomtattatott Colosuáratt az Heltai Gáspárné Mühellyében, 1578. Esztendőben. 15 SZABÓ T. A. (1979): Melius Péter ,}ierbárium az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairór. — Kriterion Könyvkiadó, Bukarest (2. kiadás, utánnyomás). 16 SZABÓ T. A. (1995): Történeti, etnobotanikai és génforráskutatások a termesztett növények és a vadon élő rokonfajok evolúciós folyamatainak feltárására a Kárpát-medence térségében. — Nagydoktori értekezés Tézisei, Budapest - Szombathely. 17 A hazai és a nemzetközi CLUSIUS irodaiom rendkívül gazdag és szerteágazó, jelen munkának még egy szerény válogatás bemutatása sem lehet feladata. Néhány hazai publikáció és kiadvány említése azonban így is célszerű: ISTVÁNFFY Gy. (1900): A Clusius Codex mykológiai méltatása, adatokkal Clusius életrajzához - Études et commentaries sur le Code de l'Ecluse augmentés de quelques notices biographiques. — Szerző kiadása, Budapest; GOMBOCZ E. (1936): A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. — Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.; AUMÜLLER, S. A. & JEANPLONG, J. (szerk.) (1983): Carolus Clusius Fungorum in Pannoniis observatorum Bervis História et Codex Clusii. (Mit Beiträgen von einer internationalen Autorengemeinschaft). — Akadémiai Kiadó, Budapest 12