Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE nya a fajnak (MÉSZÁROS és DEMETER, 1987). Alaktani bélyegei az Ausztriában élő populációk méreteivel mutatnak hasonlóságot.

375 A későbbiek során a faj több példánya is előkerült, így endoparazitáinak vizsgálata is lehetővé vált (MÉSZÁROS és MURAI, 1983). A kisemlősfauna vizsgálatának bevált módszere a bagolyköpetek, illetve ragadozó madarak gyomor- és köpettartalmának elemzése és a bennük található kisemlős csontmaradványok meghatározása. Ragadozó madaraink gyomor- és köpettartalmának vizsgálata jelentős faunisztikai eredményeket hozott. A század elején elvégzett kutatások eredményeit GRESCHNIK JENŐ publikálta. Ezek az adatok nagyszámú, az Alpokalja kisemlősfaunájára vonatkozó lelőhelyet is tartalmaznak (GRESCHNIK, 1910b, 1911, 1924; BITTERA, 1914). A Madártani Intézetben 1959-1974 között rendszeres bagolytáplálék vizsgálatok folytak, az ország különböző részein begyűjtött köpetek alapján. A munka egyik célja a különböző kisemlősfajok elterjedésének megállapítása volt. Amikor a Madártani Intézeten belül az ilyen jellegű kutatás megszűnt, a Magyar Madártani Egyesület keretében 1981-ben megalakult egy bagolytáplálkozást vizsgáló munkacsoport, amely vezető és irányító szerepet vállalt a bagolyköpet vizsgálatokban. A csoport megalakulásában jelentős szerepe volt SCHMIDT EGON-nak, aki az 1960-as és 1970-es években számos Vas megyei köpetanyag kisemlős maradványait meghatározta, illetve adatokat közölt a kisemlősfaunával kapcsolatban (SCHMIDT, 1967, 1969, 1974a, 1974c, 1976, 1979c). Mennyiségénél fogva a gyöngybagoly {Tyto alba) és az erdei fülesbagoly {Asio otus) köpetek adtak kiértékelhető eredményeket, a csekély számú macskabagoly {Strix alucó) és kuvik {Athene noctua) köpet csak faunisztikai adatokat szolgáltatott. Részletesen ismertette az egyes bagolyfajok által zsákmányolt kisemlősök fajonkénti és példányszámonkénti megoszlását a gyűjtőhelyek függvényében. SCHMIDT EGON szerint jelen publikációja csak kezdeményező lépés egy nagyobb, összefoglaló jellegű megyei munka elkészítéséhez. A fent említett munkacsoportban VARGA LÁSZLÓ vállalta a Vas megyéből származó köpetanyag, elsősorban a gyöngybagoly {Tyto alba) és az erdei fülesbagoly {Asio otus) köpetek elemzését (VARGA, 1984, 1986c, 1987a). Faunisztikai szempontból gyűjtéseinek legjelentősebb eredménye a csalitjáró pocok {Microtus agrestis) négy vas megyei lelőhelyről történt kiikiutatása, illetve a Miller-vízicickány {Neomys anomalus milleri) Vas megyei (Nemeskeresztúr) előfordulásának bizonyítása volt. A Nemeskeresztúrról származó gyöngybagoly {Tyto alba) köpetekből később újra előkerült a csalitjáró pocok maradványa (VARGA, 1991). Az adatok azt mutatják, hogy a faj a neki megfelelő környezetben a megye számos pontján előfordul és esetenként viszonylag gyakori is lehet. A faj Magyarországon a Kis-Balaton környékén, Zala és Somogy megye egyes területein gyakoribb 375 SPITZENBERGER, F. (1978): Die Alpenspitzmaus {Sorex alpinus Schnitz). — In. Mammalia austriaca I. (Mammalia Insectivora, Soricidae). — Mitt. Abt. Zool. Landesmus. Joanneum, 7: 145-162. 216