Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE OCSKAY FERENC 1820 táján gyűjtötte a földikutya {Spalax sp.) egy példányát Sopron környékén. KITAIBEL PÁL mellett ő volt, aki elsőként fogott hazánkban földikutyát. Ez az adat bukkant fel FRIVALDSZKY IMRE nagy jelentőségű publikációjában (FRIVALDSZKY, 1865). Nem idézte az adatot DADAY JENŐ (DADAY, 1883), azonban OROSZ ENDRE már pontos identifikációval {Spalax typhlus = Spalax leucodori) említette (OROSZ, 1904). MÉHELY LAJOS a földikutyákról {Spalax spp.) készített hatalmas monográfiájában (MÉHELY, 1909) a következőket írja a soproni példányról: „Vájjon az OCSKAY báró által Sopron környékén fogott ... példányok ehhez a fajhoz*

12 vagy talán inkább a Sp. monticola syrrniensis-Äez tartoznak-e, azt az illető példányok ismerete nélkül nem lehet eldönteni." Ez azt is mutatja, hogy a példány nem került gyűjteménybe,

373 vagy addigra megsemmisült, illetve elkallódott. A pézsmapocok {Ondatra zibethicd) a magyar fauna bevándorolt tagja, amely gyorsan elterjedt az ország északnyugati felében (ÁLLÁNYI, 1941; JABLONOWSKI, 1927; KIRÁLY, 1932; PANKA, 1941; VARGA, 1931c; VÁSÁRHELYI, 1943).

374 Sopron környéki elterjedését, életmódját ismertette VARGA LAJOS és MIKA FERENC (VARGA és MIKA, 1937b), illetve négy évtized múltán ugyanezen faj fertői állományával AKÁCOS SÁNDOR foglalkozott (AKÁCOS, 1973). A fajt SZABÓ ISTVÁN is említette, mint a Hystrichopsylla talpae orientális nevű bolhafaj gazdáját (SZABÓ, 1966). Ugyanezen cikkében szerepel a területről a mókus {Sciurus vulgaris fuscoater) előfordulása is. SEY OTTÓ (SEY, 1965, 1967) a faj belső élősködő férgeit ismertette. Vizsgálataihoz a Fertő mellől és a Hanságból származó mintegy 400 példányt boncolt fel. Sopron vármegye rovarevő-, denevér- és rágcsálófaunájának enumerációját és a felsorolt fajokkal kapcsolatos rövid megjegyzéseit publikálta SOLYMOSY LÁSZLÓ (SOLYMOSY, 1939a). VÁSÁRHELYI ISTVÁN (VÁSÁRHELYI, 1939) a magyarországi emlősfajok újabb lelőhelyadatai között több Sopron megyei előfordulást (Csíkoséger, Brennbergbánya) is említett. Ugyanezen szerző két kisemlős faj, a földi pocok {Pitymys subterraneus) és a pirókegér {Apodemus agrárius) hazai elterjedési adatai között az Alpokaljáról való lelőhelyeket is felsorolta (VÁSÁRHELYI, 1942a, 1942b). Ezekben a munkáiban saját adatai mellett irodalmi hivatkozásokra támaszkodik, így SOLYMOSY MÉHELY Lajos a Spalax hungaricus hungarîcus-та utalt itt. 373 A jelenleg elfogadott álláspont szerint az összes hazai földikutya populáció a Spalax leucodon fajba sorolandó. (CSORBAGÁBOR (MTM Állattára, Budapest) személyes közlése.) 374 A pézsmapocok {Ondatra zibethica) őshazája Észak-Amerika, ahonnan 1905-ben telepítették be a csehországi dobiisi uradalomba. A nagy alkalmazkodási képességgel bíró, szapora faj csakhamar elterjedt egész Csehországban és ezzel egyidőben megindult európai térhódítása is. Hazánkban 1914-ben a Mosón megyei Németjárfaluban került kézre az első példány. Napjainkban általánosan elterjedt hazai fajjá vált. 214