Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE 1982b; HADARICS, 1998a). A hazai nagy beözönlésekkel WARGA KÁLMÁN foglalkozott. Részletesen elemezte az inváziókat 1709 és 1928 között (WARGA, 1928a, 1930, 1938). Az 1939-1948. évek adatait KÉVE ANDRÁS (KÉVE, 1950a), az 1950-58. évekét pedig SÁMUEL NICOLETTE dolgozta fel (SÁMUEL, 1966). A hetvenes évek közepe óta egyes teleken alig, máskor csak kisebb csapatokban jelentkezett az Alpokalján (BARBÁCSY, 1977a). A keresztcsőrű (Loxia curvirostrá) hazánk nyugati felében feltehetően az Alpok felől érkezik, kisebb inváziói fenyőmag-éréskor fordulhatnak elő. Sopron környékén számos esetben figyelték meg vonuló csapatát (GRESCHNIK, 1909; SCHENK, 1929d, 1930e; Szm, 1951b; ANONYM, 1980a). Telente a Soproni-hegységben a napraforgómagos etetőre is rájárt. Brennbergbányán néha csapatostul lepte el a kéményeket és ezek szélein fejjel lefelé lógva a habarcsot bontogatta a fugákból (HARASZTHY, 1998). CSABA JÓZSEF szintén megfigyelte napraforgómag fogyasztását (CSABA, 1943a, 1955j). A Soproni-hegységben többször beigazolták költését (GYŐRI és GÁRDONYI, 1959; GYŐRY, 1962), de feltehetően költött a Kőszegihegységben is (BARBÁCSY, 198 Id). A múlt század harmincas éveiben jelezte esetleges költését Vas megyéből CSABA JÓZSEF (WALZEL, 1931C). A pásztormadár (Pastor roseus) szintén inváziószerííen özönlötte el hazánk területét. A legnagyobb beözönlesek idején, elsősorban a Tiszántúlon tömegesen fészkelt, de 1924-26 között állítólag Szany mellett (SCHENK, 1929e), majd 1932-33 telén bizonyítottan Sopronban is fészkelt (SCHENK, 1934a). Az 1918. évi invázió igen jelentős volt, mégsem volt adat hazai fészkeléséről. A közelmúltban Sorkifalud mellett, Taródházán figyelték meg a faj példányait (KOVÁCS és HADARICS, 1997). A fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) telente visszajáró vendége a magyar faunának, de időszakonként hatalmas csapatokban is érkezhet. Az Alpokaljáról is számtalan adata ismert (KEVE-KLEINER, 1942; DORNING, 1951; KÉVE, 1957a; KÉVE és SCHMIDT, 1974; ANONYM, 1979b; HADARICS, 1997d, 1998a). Sopron környékén szinte minden évben szem elé kerül egy-egy példány. 1986 őszén két (MOLNÁR, 1992), 1990 őszén pedig nyolc példányt figyeltek meg Sopron környékén (MME Soproni HCs, 1991a). A talpastyúk, vagy pusztai talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus) állományai pontosan nem ismert okok miatt időnként elhagyják eredeti élőhelyüket és hatalmas tömegben jelennek meg fészkelőterületüktől akár több ezer kilométerre is. Európát, így hazánkat is a XIX. században második felében és a XX. század első évtizedeiben több alkalommal özönlötték el. Az Alpokalján észlelt csapatokkal számos írás foglalkozott (CHERNÉL, 1888b, 1888c; TSCHUSI ZU SCHMIDHOFFEN, 1889, 1899b; SCHENK, 1909C). A Fertő mellett fészkelt is (SCHENK, 1909b) és 1888-ban, a Fertő egy köves platóján elejtett tojóban kifejlett tojások is voltak (CHERNÉL, 1899). 207