Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE Az 1997-es esztendő „fekete éve" volt a fehér gólyának. Afrikában, valamint a tavaszi vonuláskor a madarakat ért káros hatások következtében katasztrofális költési eredmények születtek: a fészkelő párok 51 %-a nem nevelt fiókát, az átlagos fiókaszám Vas megyében példátlanul alacsony (1,21 fióka/pár) volt. Az előző évhez képest nagyobb volt az üresen maradt, illetve egygólyás fészkek aránya is (BARBÁCSY, 1997). Győr-Moson-Sopron megye fehér gólya állományának alakulását 1986 és 1993 közötti időszakban BALSAY SÁNDOR tanulmányozta. Megfigyelési eredményei nyomán egyértelművé vált, hogy az állomány itt is örvendetesen szaporodott (BALSAY, 1994). Részletes adatok ismertek a szomszédos Burgenland fehér gólya állományáról is (SEITZ, 1935b, 1940; AUMÜLLER, 1958). Egyes fehér gólya példányok szokatlan viselkedéséről több helyen is olvashatunk (CHERNÉL, 1919C; WALZEL, 1926; VICZIÁN, 1934; SMUK, 1957a). A ritka és szigorú védelmet érdemlő fekete gólya (Ciconia nigra) NyugatMagyarországon is fészkel (SOLYMOSY, 1930; HOMONNAY, 1943, 1967; CSABA, 1966a, 1967a, 1976, 1982, 1988; GERGYE, 1967a; BECHTOLD, 1970a; KÁRPÁTI, 1979a; BARBÁCSY, 1987a; FERSCH és VÁczi, 1993). Az 1976 és 1980 között kialakult hazai gémtelepeket publikálta MOLNÁR LÁSZLÓ. AZ Alpokalján a vizsgált időszakban Fertőrákos, Sopron, Rábatamási, Ikervár, Meggyeskovácsi és Kemestarodfa mellett regisztráltak gémtelepeket (MOLNÁR, 1982a). A császármadár {Tetrastes bonasiá), mint költőmadár, sajnos eltűnt Vas megye orniszából. Egyes példányai néha azonban feltűnnek (Kondorfa, 1985. január 2.) (ANONYM, 1988). Egykori Sopron környéki előfordulását említette VERTSE ALBERT (VERTSE, 1938). A siketfajd (Tetrao urogallus) első példányai a múlt század 80-as éveiben jelentek meg Magyarország nyugati határszélein. Az elkövetkező évtizedekben egyre több helyen figyelték meg előfordulásukat és költésüket is (ANONYM, -, 1899; 1900a; 1900b; 1900c; 1905; KLOBUSICZKY, 1899; CHERNÉL, 1886, 1921a; SCHAEFF, 1905; MAYER, 1928; ROTH, 1932; SZÜGYI, 1933; FÁBA, 1964; FARAGÓ, 1991C). Jelentősebb állományai a Kőszegi-hegységben és az Őrségben alakultak ki (GYÖNGYÖS-HALÁSZI TAKÁCS, 1940, 1941; TAKÁCS, 1941; CSABA, 1974a). Szalafő környékén 1948-ban 150-re becsülték számukat. Az intenzív fakitermelés következtében ugyanezen a területen állományuk 1955-re 35-40 példányra apadt (GYÖRGY, 1957). A Soproni-hegységben az 1920-as évek végén előfordult, hogy 810 kakas is dürgött, s egy-egy dürgéskor 3-4 kakas került terítékre (BREUER, 1926a; GYŐRY, 1962). A siketfajd költése a 60-as években szűnt meg (CSABA, 1967b), azóta alkalmi vendégként többször figyelték meg (SZABÓ, 1975; KÁRPÁTI, 1977; RÉGENI, 1979; BECHTOLD, 1981). 205