Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE Az első világháború óta a fakó keselyű (Gypsfulvus) hazai előfordulásainak száma egyre csökken, bár régebben nagyobb csapatban is megjelent. A területen legutoljára 1994. augusztus 26-án figyelték meg Fertőboznál (HARASZTHY, 1998; MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG, 1998a), de korábbi adata is ismert (K. K., 1948). A hamvas rétihéja {Circus pygargus) fertői és hansági fészkelését ismertette SCHENK JAKAB (SCHENK, 1930b). Egyes vélekedések szerint a kékes rétihéja {Circus cyaneus) a Fertőn is fészkelt (VASVÁRI, 1932a), de a legújabb munkákban ez az adat már nem szerepel (HARASZTHY, 1988, 1998). Az egerészölyv {Buteo buteo) „vörösfarkú" alfajának {Buteo buteo vulpinus) példányait figyelték meg 1955 telén Fertőszentmiklós mellett (PÁTKAI, 1957). A pusztai ölyv {Buteo rufinus) ritka vendég a Fertőn (LÁZÁR, 1862). 1856. április 12én Bánfalunál ejtettek el egy példányt, amely Bécsbe került. Évek múlva egy másik példányt is lőttek a Fertő mellett, ez Lékára került, HUSZTHY ÖDÖN gyűjteményébe (CHERNÉL, 1899). A pusztai ölyvnek a századfordulón még minden egyes példánya kisebb szenzációt jelentett, napjainkra már ritka fészkelő madarunknak tekinthetjük (HARASZTHY, 1998). A törpesas {Hieraaetus pennatus) a Hanságból is ismert (KIRÁLY, 1955c). A fürj {Coturnix cotumix) fertői átteleléséről a múlt századból van adatunk (UHLIG, 1896). Egyes vélekedések szerint a daru {Grus grus) 1905-ben esetleg még fészkelt a Hanságban (SCHENK, 1938b). A Fertőn átvonuló darvakról emlékezett meg BREUER GYÖRGY (BREUER, 1947a). .. , ,. : ; . .• A gólyatöcs {Himantopus himantopus) a múlt század végén a Fertő délkeleti partján, a Sarródi-mocsárban rendszeresen költött. Ennek lecsapolasa után a magyar részről teljesen eltűnt. Az ausztriai Fertőzugban 1939 és 1991 között nyolc alkalommal fészkelt. A Kárpát-medencei populációja hosszantartó állománycsökkenés után a kilencvenes években örvendetes gyarapodásnak indult. Ezzel párhuzamosan a Dunántúl több helyén megjelent és sikeresen költött, többek között a Fertő hazai oldalán is, a mekszikópusztai elárasztásokon (PELLINGER, 1995b). A század középső felében a gulipán {Recurvirostra avosetta) hámi állományai is megfogyatkoztak. Számos cikk szerzője kongatta meg a vészharangot e madár eltűnése kapcsán. Fertőről származó előfordulásait említette BERETZK PÉTER (BERETZK, 1938, 1942a). Szil mellő MIKOLÁS KÁLMÁN (MIKOLÁS, 1934) jelezte. Örvendetes, hogy a mekszikópusztai előhelyrekonstrukciós területen 1993-ban gulipánok is költöttek (PELLINGER, 1995a). A parti lile {Charadrius hiaticulá) fertői előfordulási adatait publikálta KÉVE ANDRÁS, majd HADARICS TIBOR (KÉVE, 1954b; HADARICS, 1997d, 1999Í). A havasi lilének {Charadrius morinellus) három fertői előfordulási adata ismert (BERETZK, 1941). 174