Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE " /. "A soproni születésű KRAMER JÁNOS GYÖRGY ,J£lenchusa... " című művében Alsó-Ausztria vizeiből 38 halat sorolt fel, az akkori határt képező Lajtából pedig 14 új előfordulást jegyzett fel (KRAMER, 1756). Jelentős közülük a nevét viselő lápi póc {Umbra krameri) és а ,Дех cyprinorum". LEOPOLD JOSEPH FITZINGER (1832) Ausztria gerinces faunájának ismertetésében a Lajtából 12, a Fertőből 3 halfajt említett. Az Umbra krameri-n kívül kimutatta a Fertőből a Cyprinus carpio var. lacustris-t, a mai nevén Cyprinus carpio morpha hungaricus-t, vagy nyurga pontyot. REISINGER JÁNOS (1830) a hazai halakról írt tanulmányában elsősorban az édesvizek halait dolgozta fel, de a Fertőből is említett fajokat. JACOB HECKEL, korának legnagyobb ichthyológusa többek között a Fertőn is megfordult és 1836-ban új fajként több alakot is leírt, így a Cyprinus carpio egyik varietását mint Cyprinus hungaricus-t, valamint a Cyprinus acuminatus-t, vagy az Abramis brama (dévérkeszeg) csenevész alakját, mint Abramis ve tula (HECKEL, 1836).

257 1847-ben tartotta meg Sopronban Magyarország halainak átnézete" című előadását, amely CHYZER KORNÉL fordításában, 1863-ban látott napvilágot (HECKEL, 1863).

258 1858-ban Lipcsében jelent meg JACOB HECKEL és RUDOLF KNER ,JDie Süsswasserfische der Österreichischen Monarchie" című munkája, ami jelentős részben HECKEL magyarországi tanulmányútjai és vizsgálatai alapján készült (HECKEL és KNER, 1858). PETÉNYI SALAMON több mint húsz évig dolgozott magyar ichthyológiai művén. Különösen hazánk felső vidékein gyűjtött, de megfordult a Fertő táján is. Hatalmas munkája kéziratban maradt az utókorra. KÁROLI JÁNOS a lápi póc {Umbra krameri) természetrajzi leírását közölte, összeállította a fajra vonatkozó összes irodalmat és feljegyezte ismert lelőhelyeit (KÁROLI, 1882). HERMAN OTTÓ élő példányok alapján lefestette az Umbra kramerit, és életmódjáról több érdekes, helyreigazító és kiegészítő adatot közölt (HERMAN, 1882). Erről a fajról a későbbiek során is számos publikáció jelent meg (HANKÓ, 1923a, 1923b, 1965; WIESINGER, 1956; VÁSÁRHELYI, 1958; WANZENBÖCK, 1995). Régebbi irodalmi adatok és jelenkori gyűjtések szerint - Nyugat-Magyarországon -a faj a következő lelőhelyekről ismert: Lajta, Fertő, Hanság (régi irodalmi adatok alapján), Hanságliget, Rábca (BOTTA et al., 1981), Fehértó (KERESZTESSY, 1995). A szomszédos Ausztriában a Fertőből és a Bécsi-medencéből ismert (WANZENBÖCK és SPINDLER, 1995). Mindhárom taxonról SEIBOLD vizsgálatai derítették ki, hogy nem új fajok, csak varietások, illetve elkorcsosult alakok. In: SEIBOLD, С JH. E. (1863): Die Süsswasserfische von Mitteleuropa. — Leipzig. 258 A fordításhoz HERMAN OTTÓ az alábbi megjegyzést fűzte: ,A fordítás a rendszeresen űzött nyelvrontás tekintetében ritkítja párját.

"(HERMAN, 1887: 845. p.) 156