Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

14 Gerincesek (Vertebrata) törzse 14.1. Ingolák (Cephalaspidomorphi) osztálya J

elenlegi ismereteink szerint VAKARCS KÁLMÁN közölte először az Alpokalja területéről a dunai ingola (Eudontomyzon mariae) jelenlétét: „Л [Szentgotthárdmuraszombati] járás vizeinek halkülönlegessége a Petromyzon planen nevű kör szájúhal... " (VAKARCS, 1939). A faj pontos előfordulási adatai azonban ismeretlenek voltak. VARGA LÁSZLÓ és MÉSZÁROS BÉLA a Szakonyfalui-patakban 1988. május 2án 30 példányt fedezett fel, amelyek ivásra készülődtek. Május 4-én 25 példányt találtak meg (VARGA, 1991). Az „Őrség Természeti Képé" kutatási program során a halfaunisztikai kutatásokat VIDA ANTAL és munkatársai végezték. Vizsgálataik alapján megállapították, hogy a dunai ingola előkerülése a Rába és a Mura vízgyűjtőjének tisztább patakjaiban szinte mindenhol várható. Életciklustól függően a kifejlett egyedek néha nagy tömegben jelennek meg a folyókban is. Ez általában kora tavaszra tehető, mikor a faj szaporodási ciklusa kezdődik. A faj példányait a Rábában, a Pinkában, a Grajkapatakban és a Szakonyfalui-patakban találták meg, de szóbeli közlések alapján számos más patakban is előfordulhat (VIDA, 1997).