Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE A rendszeres gyűjtések Sopron környékén, 6 gyűjtőhelyen, 1970-ben indultak meg. A kihelyezett több mint 200 elevenfogó és ölőcsapda segítségével elsősorban kisemlősöket fogtak be. A madarakon élősködő bolhákat a fészkek átvizsgálásával gyűjtötték. A csapdázások jelentős mennyiségű adatot szolgáltattak a terület kisemlős faunájáról is, amely korábban alig volt ismert (SCHMIDT, 1969). A területről bagolyköpetekből előkerült fajok közül a csapdák a Sorex minutus kivételével valamennyi fajt megfogták. A terepmunka során összesen 306 emlőspéldány került begyűjtésre, amelyeken 465 bolhapéldány élősködött. A négy családba tartozó 16 bolhafaj jelenléte várható volt a területről. Ez a szám a hazai fajok egynegyede. Egy faj, a Malareus arvicolae hazánk bolhafaunájára nézve újnak bizonyult. Hasonló vizsgálatok eredményeiről számolt be JIRI RYBA (1978) is. SopronTómalom és Fertőboz környékén gyűjtött kisemlősökről 13 bolhafaj 465 példánya került elő. A Malareus arvicolae újabb hím példánya a Tomalomnál Microtus arvalis-on élősködött. Patkányfejű pocok (Microtus oeconomus) példányokról ismertek a Hystriçhopsylla orientális orientális (Fertőújlak), Ctenophthalmus agyrtes bosnicus (Fertőújlak, Hanság: Fehértó), Ctenophthalmus assimiiis (Fertőboz), és Megabothris walkeri (Fertőboz, Fertőújlak, Hanság: Fehértó) nevű bolhafajok (MATSKÁSI et al., 1992). Vas megyében (Tömörd, Szombathely: Kámon) GYURÁCZ JÓZSEF végzett nidikolfaunisztikai vizsgálatokat, melyeknek célja a madárfészkek sajátos állattársulásainak felderítése volt. Az említett két helyen elhelyezett mesterséges odúkból a fiókák kirepülése után futtatták ki a fészkekben maradt élősködő ízeltlábúakat, elsősorban,bolhákat. A kifuttatott ízeltlábúak 9 rendbe tartoztak. Az anyag legnagyobb részét bolhák tették ki. A fészkek kb. 70 %-os fertőzöttsége magas aránynak felel meg (GYURÁCZ, 1992a). 152