Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE A korai időkben a kutatók elsősorban a gazdasági jelentőséggel bíró gubacsokozó szervezeteket vizsgálták (DIETZ, 1882), a későbbiek folyamán a teljes fauna vizsgálata is megkezdődött (MOESZ, 1938). BÁLÁS GÉZA 1941-ben pulikálta MOESZ GUSZTÁV (1938) említett munkájához az általa összegyűjtött pótlólagos adatokat (BÁLÁS, 1941). Jelen tanulmány szerzőjének tulajdonában van BÁLÁS GÉZA kézírásával kiegészített, 1941. évi kiadványa. A kötés során a kötethez kötött üres oldalakat BÁLÁS GÉZA jegyzetekkel látta el, amelyeken számos publikálatlan adat is van a vizsgált területről. Korábban megjelent munkáiban is találunk azonban gubacsokozó szervezetekről Nyugat-magyarországi adatokat (BÁLÁS, 1938, 1940). Érdekességként említjük, hogy BORBÁS VINCE vasvármegyei flóramunkájában is említett gubacsokat (BORBÁS, 1887). A Sopron környékén előforduló gubacsdarazsakkal GYÖRFI JÁNOS is foglalkozott (GYÖRFI, 1957). Az Alpokalja területén, 1978-ban bekövetkezett haláláig, AMBRUS BÉLA végzett faunisztikai kutatásokat gubacsokon. Feldolgozta a Kőszegi-hegység (AMBRUS, 1961b), a Vendvidék (AMBRUS, 1963), valmint Vas megye arborétumainak gubacsfaunáját (AMBRUS, 1960, 1980), illetve több faunisztikai írásában számolt be az Alpokalja gubacsfaunájáról (AMBRUS, 1958, 1964, 1969). A hazánk gubacsszúnyogjait (Diptera: Cecidomyiidae) áttekintő cikkben AMBRUS BÉLA azon adatai is megtalálhatók, amely esetekben a gubacsképződést gubacsszúnyog okozta (SKUHRAVÁ és SKUHRAVY, 1999). Az Őrségben tölgy (Quercus spp.) és rózsa (Rosa spp.) fajokról gyűjtött, a Cynipidae (Hymenoptera) családba tartozó gubacsdarazsak által létrehozott gubacsokat, illetve a gubacsok alapján, a területen élő gubacsdarazsakat GEORGES MELIKA foglalta össze (MELIKA, 1995). Vizsgálatai során 41 faj jelenlétét mutatta ki. A GEORGES MELIKA által a Kőszegi-hegységben végzett gyűjtések eredményeként számos olyan példány került elő, amely alapján a szerző megállapította, hogy az Andricus magretti valójában 2a Andricus seckendorffi faj szinonimja (MELIKA, 1999). MÉHES GYULA 1917 és 1961 között az ország számos pontján, így Szombathelyen, Vasváron és Kőszegen (Kendig) is gyűjtött gubacsdarazsakat Gyűjteményét GEORGES MELIKA és BECHTOLD MÁRIA dolgozták fel (MELIKA és BECHTOLD, 1999). CSÓKA GYÖRGY 1989 és 1993 között, hazánk teljes területén gyűjtött, 68 gubacsdarázsfaj elterjedési és tápnövényadatait ismertette. Az Alpokalján mintegy tíz területen végzett rendszeres gyűjtéseket (CSÓKA, 1994a). Egy nomenklatúrái és taxonómia kérdést érintő cikkükben GEORGES MELIKA és CSÓKA GYÖRGY az Andricus gallaeviscosus palearktikus elterjedését bemutatva említették a faj magyarországi lelőhelyadatait, amelyek eddigi ismereteink szerint Sopron és Kőszeg környékére korlátozódnak. Néhány év óta a faj uniszexuális alakja igen gyakorivá vált a Kőszegi-hegységben Quercus petraea-án (MELIKA és CSÓKA, 1998). 130