Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) TÖRZSE folyt kutatás. Ennek során az ország különböző vidékeiről származó madárgyomortartalom mintákat specialisták elemezték. A több évtizedre nyúló vizsgálatsorozat eredményeként a kiválasztott madárfajok táplálékspektruma felderítésre került, ugyanakkor a magyarországi rovarok elterjedésének ismeretéhez is adatok gyűltek az évek során. A madárgyomor-tartalmakból előkerült bogármaradványokat CSÍKI ERNŐ azonosította és nyolc közleményében tette közzé határozásait, amelyekben az Alpokaljáról is bőven találunk adatokat (CSÍKI, 1907, 1908, 1909, 1910,1912, 1913, 1914, 1919). A Fertő környékén előforduló sótűrő-sókedvelő bogár- (és szipókás-) fajok elterjedését és biológiáját vizsgálta LOTHAR MACHURA (1935a, 1935b). Mosón vármegye bogárfaunájából hét család (Anthribidae, Carabidae, Curculionidae, Dytiscidae, Gyrinidae, Haliplidae, Scolytidae) gyűjtési adatait közölte RÉVY DEZSŐ és SIROKI ZOLTÁN (RÉVY és SIROKI, 1942; RÉVY, 1943). Az Állatrendszertani Intézet munkatársai a Kőszegi-hegységben tett kétszer három napos gyűjtőút során (1936. május 19-23., szeptember 24-28.) a kedvezőtlen időjárás ellenére is mintegy 3000 bogárpéldányt gyűjtöttek. Ezt az anyagot, valamint a Kőszegi Múzeum törzsanyagát (1119 meghatározott és 340 meghatározatlan példányt, amit VÉGH GYULA, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója, Bozsok környékén nyaralásai során gyűjtött és 1933-ban a Kőszegi Múzeumnak adományozott valamint a VISNYA ALADÁR által gyűjtött bogarakat) KASZAB ZOLTÁN determinálta. A feldolgozás során több mint 800 bogárfaj került meghatározásra (KASZAB, 1937). Természetesen az anyagban kuriózumok, ritkaságok, így boreoalpin elterjedésű fajok is akadtak (SZÉKESSY, 1937). A Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya őrzi KASZAB ZOLTÁN közleményének a szerző által VISNYA ALADÁR-nak dedikált példányát (Leltári száma: T 3.037). A különlenyomat kötés során üresen hagyott oldalaira mind KASZAB ZOLTÁN, mind VISNYA ALADÁR, illetve egy azonosítatlan szerző (feltehetően CSÍKI ERNŐ) további fajokat soroltak fel, amelyek a cikk megjelenése után válhattak ismertté a területről, illetve kerülhettek a Kőszegi Múzeum gyűjteményébe. A felsorolt fajok csaknem teljes egészében megegyeznek CSÍKI ERNŐ által a későbbiekben publikált enumeráció fajaival (CSÍKI, 1941a). CSÍKI ERNŐ a harmincas évek végén kapcsolódott be a kutatásba, amikor elvállalta a VISNYA ALADÁR által a Kőszegi Múzeum számára időközben gyűjtött anyag határozását. Ezen felül determinálta HORVÁTH GÉZA 1933. évi kőszegi gyűjtéseit, illetve KASZAB ZOLTÁN 1937. június 22. és július 20. közötti gyűjtéseinek még feldolgozatlan részét. Újabb adatok kerültek az enumerációba FREH ALFONZnak à kőszegi Bencés Gimnáziumban levő 1893-ban lezárt kéziratos leltárából is. Ez a leltár gazdagabb, mint az 1878-ban megjelent jegyzék; valószínű, hogy a többlet a későbbi idők gyűjtéseiből származik. Néhány faj CSÍKI ERNŐ saját gyűjteményéből került be a jegyzékbe, ezek nagyrészt SZELÉNYI GUSZTÁV gyűjtéseiből származnak. CSÍKI ERNŐ újabb 730 fajjal gyarapította a Kőszegi-hegység ismert bogárfajainak számát, amely így 2100 fölé emelkedett (CSÍKI, 1941a), illetve tudományra új bogár113