Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE földek fáira letelepedett sáskáktól áfák ágai a földig hajoltak. Három nap alatt a sáskák eltűntek. „ (BRUCKNER) . Ugyanerről a napról egy másik feljegyzés így tanúskodik: „... augusztus 10. Lőrinc napján éjjel a Magyarkapu felől sok millió ezer sáska repült be, úgy nézett ki, mintha valahol tűz lett volna, s annak füstje jött volna ide. A sáskák a kis Lövér éknél telepedtek le, a Magyar-kapun túl, s a körülötte levő szántókon, bokrokon. A sáskák az ágakat a földig lenyomták, a kétszeres szántók

178 mind feketének látszottak, úgy mint az ugar, mert a sáskák oly vastagon fedték be azokat. Erre dobokkal vonultak ki, s evvel a zajjal akarták a sáskákat elkergetni, mozsarakkal és muskétákkal beléjük lőttek, de mert hűvös nap volt, nem sikerült őket messzire elkergetni. Az erdő felé repültek Barom (Warisch) irányában, a bokrok ágai is tele voltak velők. Harmadnapra [augusztus 13-án] délben, miután felmelegedett az idő, maguktól fölemelkedtek, s a Lövérek irányában, Bánfalva (Wandorf) felé, s részben a Reissinger-féle malom felé repültek. Itt megint letelepedtek Másnap visszarepültek a külső szőlőkbe, a hol a szőlőtőkékre telepedtek, valamint a gyümölcsfákra, s oly vastag ágakat nyomtak le súlyokkal, hogy azokat két ember sem tudta volna letörni. Erre az emberek kapával kezdtek harangozni, nagyon kiabáltak, amire fölemelkedett a sáskaraj és Somfalu (Schadendorf, Schattendorf) irányában repültek. A lakosság is kijött, és éppúgy kergették el őket más faluk irányába, ahol megint ugyancsak azt tették, míg végül is a sáskák az országból eltávoztak. Ami a sáskákat illeti, azok amelyek nálunk nagy tömegben megtelepedtek és keltek ki Zarhalmen [Szárhalom] mellett és Stüblakkernéi, nekünk nagy károkat okoztak. ... Nyomorúság volt csak látni is a szomszédos földeket, amint a sáskák elpusztították; eleinte a gabonát teljesen feketére elborították; melynek elébb a kalászait rágták le, és az aratók csak a szalmát vághatták le. Aratás után a kondások disznóikkal bemehettek a földekre, s azok mindent felzabáltak, úgyhogy semmi sem maradt földjeinken. Akkor még nem tudtak a fiatal sáskák repülni, és így a disznók azokat könnyen elpusztíthatták. Dél felé Magyarországon, valamint a tó körül a sáskák olyan károkat okoztak a gabonában, hogy a részes aratóknak haza kellett menniök, mert nem volt mit learatni, mert a sáskák mindent már előre lezabáltak" (CsÁNYl). Sopron, 1693. augusztus 11. - „... Dél körül Magyarország felől sok milliószor 1000 sáskák jöttek Balf szőleibe. Egészen Rákosig mindent vastagon borítottak 23-án ismét milliószor 1000 sáska repült be Magyarország felől. ... Egyik helyről a másikra kergették a sáskákat, de sok embernek a zabját, kölesét, hajdináját, amelyek még lábon álltak, mind elpusztították." (CsÁNYl). Egy 1749-ből való feljegyzésben a következőket olvashatjuk: „... Ebben az évben újból volt sáskajárás. Augusztus 19-én körülrepülték a várost, s tömegük elsötétítette a Napot. Az emberek stukákkal és lövedékekkel belőttek a rajokba, ekkor a Fertő felé repültek, s leereszkedtek a szőlőkre, sok kárt okozva. 21-én sok ember puskákkal, pisztolyokkal, kapával és más ölő szerszámokkal reájuk tört. A sáskákkal megvívott harc szerencsés kimenetelével a sáskák ezre pusztult el, de közülünk egy ember sem halt meg.l" A búza és a rozs kevert vetése. 98