dr. Horváth Sándor: A forradalom polgári arca Vas megyében (Szombathely, 1999)
Forradalom és szabadságharc Vas megyében - Révész József: Forradalom és szabadságharc Vas megyében
26 torradalom és szabadságharc Vas megyében The Revolution and War of Independence in Vas County szégyenletes esemény történt. Kőszegen a horvát foglyokat a felbőszült tömeg meglincselte. Amint az ellenség elhagyta a megye területét az elöljárók lázas sietséggel folytatták a félbeszakadt sorozást. Október 21-től december 4-ig besorozott 3000 újoncból létrehozták a 44. és 45. honvéd zászlóaljakat. A schwechati vereség után a kezdeményezés az osztrákok kezébe ment át. A mintegy másfél hónapos szünet lélegzetvételhezjutatta a magyar kormányt, mely megpróbálta megerősíteni hadseregét. Ennek kapcsán ki kell emelnünk a Vas megyébe rendelt kormánybiztos, Békássy Imre szerepét. О mindent megtett azért, hogy a rábízott terület a lehető legtöbbet nyújtsa a honvédelem terén. Schwechat után az újoncállításban reménykedett. November elején már nem szorgalmazta a népfelkelést, hanem sokkal inkább a nemzetőrök készenlétbe helyezését, a határra őrök állítását és mindenekelőtt az újoncok felszerelését. A honvédseregnek és a nemzetőröknek fegyvereket vásárolt, amit még a császári csapatok beérkezése előtt sikerült elszállítania. A támadást azonban így sem tudták feltartóztatni. Perczel Mór, aki december 22-én még Körmendnél táborozott, Sárváron keresztül a Vértes-hegységhez vonult. Nugent tábornok megindult Radkersburgból 10.000 főnyi seregével, 36 ágyújával és december 24-én már Körmenden táborozott le. Egy erősebb egységet Althan gróf vezetésével Szombathelyre küldött és kijelentette, hogy megszállja, és irányítása alá veszi a megyét, majd másnap, december 25-én megszállták Kőszeget is. Vas megye tehát az év végére a császáriak megszállása, katonai uralma alá került. Rohonczy Ignác császári biztos első intézkedései között szerepelt a kőszegi horvát foglyok lemészárlásának kivizsgálása és a történtekért a megye felelősségre vonása. 100.000 forintnyi büntetést vetett ki, melyből csak 50.000 forintot sikerült nagy nehezen összegyűjteni. Azzal a reménnyel, hogy megelőzhetik a nagyobb bajokat, január 18án a megye behódoló iratot küldött Olmützbe. Lakóhelyük megszállására a képviselők különbözőképpen reagáltak. Békássy Imre bujdosni kényszerült, Hetyei István és Széli József itthon maradva sietett hódoló nyilatkozattal kiérdemelni a császár bűnbocsánatát, míg Bezerédj László Pesten várta az események alakulását. Valójában csak ketten — Horváth Boldizsár és Szabadfy Sándor — voltak azok, akik kitartottak a szabadságharc ügye mellett és az utolsó percekig Kossuthtal dolgoztak. breathing space to strengthen its army. Special mention needs making here of Imre Békássy, government commissioner for Vas County, for the great effort he put into maximizing the contribution of his territory to nation's defence. Békássy placed his hopes after Schwechat in enlisting recruits. By early November he was no longer pressing for a general levy. He was more interested in placing the national guardsmen on alert, setting up guards along the border, and most of all, equipping the recruits. He bought weapons for the 'honvéd' forces and for the national guard, and managed to have them delivered before the imperial forces arrived. Even so, they could stem the attack. Mór Perczel, who was still camped at Körmend on December 22, retreated through Sárvár into the Vértes Hills. General Nugent set out from Radkersburg with an army of 10,000 men and 36 cannon, camped at Körmend on December 24. He sent a stronger force under Count Althan to Szombathely, announcing that he was occupying it and taking over the county. The next day, December 25, he took Kőszeg as well. So at the end of 1848, Vas County was under imperial military occupation. One of the first acts of the imperial commissioner, Ignác Rohonczy, was to order an enquiry into the Kőszeg massacre of the Croatian prisoners and hold the county responsible. He imposed a fine of 100,000 forints, although he only managed with great difficulty to collect 50,000. The county, hoping to avoid more trouble, sent a letter of submission to Olmütz (Olomouc) on January 18. The county's representatives reacted variously to the occupation of their homes. Békássy went into hiding, while István Hetyei and Széli stayed put, hastily sending a humble petition for an imperial pardon. László Bezerédj awaited the outcome of events in Pest. Only two of them, Boldizsár Horváth and Sándor Szabadfy remained true to the cause of independence, continuing to work with Kossuth until the end. Hopes of freedom revived in the spring, as the 'honvéd' forces won a series of engagements against the forces commanded by Prince Alfred von Windisch-Graetz. After Buda was recaptured, the Hungarian army set out towards the western borders. The imperial side withdrew from Körmend at the beginning of May, and then from Szombathely. By the time the Hunyadi Hussars arrived in Pápa on May 27, there were only 1200 imperial soldiers and four cannon stationed at Sárvár. Finally,
