Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Szenczy Imre tanulmányai - Rándulás Carinthiaba, Glöckner hegyéig

természet rakta gátok hosszú sorban emelvén föl fejeiket, 's megmászhatlan tar csúcsaikkal büszkélkedve tekintvén a’ termékeny Dráva-völgyre.

Itt a’ határ, mellyen túl a' termékeny szót többé nem igen használhatni; mert a’ fenyő - magának a’ tónak tős tövében is a’ kapcsos korpafü (Lycopodium clauatum L.), ölyü repő (Pteris aquilina L.),13 csipkés, és kőruta bordalap (Asplenium trichomanoides L.14 et Ruta muraria L.),15 édesgyökerü, erdei, páprágy, és töredékeny páfrán (Polypodium vulgare L.,16 Filix mas L.,17 Filix femina L.,18 et fragile L.),19 fekete áfonya (Vaccinium Myrtillus L.), repcsén hanga (Erica vulgaris L.),20 fanyal kukojcza (Arbutus uva ursi L.)21 tengermenyny- iségben borítják el mindenütt a' földet, ’s eléggé mutatják: milly magasságra, milly termékenységü 's létalaku tájékra érkezett az utas.

Ugyanis a’ növényzet’ hirtelen változása mindenki előtt föltűnő lévén, a’ mint ez komorabb vagy vidorabb alakot ölt magára, úgy természetesen hajlandó az ember az egész vidék’ virányiságát vagy zordonságát ahhoz mérni. Nékem különösen, ki a’ füvészetet Keszthelynek növénydus gyönyörű vidékein hajdan megkedveltem,22 ’s azóta üres óráimban csupa kedvtöltésből űzöm, máskor is, most is mulattó foglalatosságul szolgált az itt vadon termő növényekből a' föld’ minőségéről Ítéletet hozni. Ekkép, úgy vélem, a’ valótól igen keveset elütve meg lehet határozni: kellőleg használtatik-e valamelly telek, vagy a' birtokosnak akár tudatlansága, akar renyhesége miatt nem mulaszt-e annyi hasznot hajtani, mennyit hajthatna.

Nem fojthatom el ez’ alkalommal azon óhajtásomat: hogy bár a’ honi tudósok öszvefogott erővel - mert egyes, legyen az bár ki, illy munkát tökéletességre hozni aligha képes, - Magyarország’ füvészi geographiaját, de ne szárazon, hanem kapcsolatban a' földmivelésbe vágó chemia- ’s mineralogiaval, kidolgoznák! mert ez által sokan talán jószántukból is a’ növények’ isméretének vágyára édesednének (holott most e’ részben néha azoknál is tapasztalni hijányt, kik a’ füvészetet kötelességből tartoznának tudni), 's legrövidebb utón tettleg meg lenne felelve azon, minálunk igen gyakran tétetni szokott kérdésre: mi haszna van ennek, vagy amannak a' fűnek? mi haszna a’ füvészetnek? Ugyanis, ha valamelly növénynek, p. o. az úgy nevezett gazoknak, kitűnő orvosi, technicai, vagy gazdaságbeli - általán materiális - hasznát a’ kérdezett nem képes mindjárt megmondani, orrfintorítva, vagy a’ fű’ puszta nevét nevetséges elcsavará- sokkal kificzamítva szoktak sokan a’ dologból tréfát űzni, 's a’ füvészetet - sci- entiam amabilem Linnaei23 - szeméttudománynak, szemétgyüjteménynek rutolni. De (elmellőzvén, hogy csak azt becsméreljük, mihez nem értünk; ’s hogy a’ tudományok’ szerzésében nem kell mindig materiális haszonra, nem arra te52

■