Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Az emlékülés előadásai - Horváth Lóránt Ödön: Szenczy Imre teológiai munkássága
szombathelyi egyházmegyés pap, majd Nagyvárad püspöke alapította. Szenczy életrajzában, melyet az Akadémia felkérésére készített, ezeket írta: „1840-ben Szaniszló Ferenc úrtól az általa megindítandó Religio és Nevelés című folyóiratok szerkesztésére segédül meghívatván, miután főméit. Kopátsy József prímás megkeresésére prépostomból az elmehetésre engedelmet nyertem, augustus végén Pestre költöztem, s az említett folyóiratok szerkesztésében harmadfél évig, vagyis mindaddig, míg kiadási jogát Szaniszló Ferenc ür másra nem ruházta, a legmunkásabb részt vettem."3 Valóban a „legmunkásabb részt” vállalta, mert szinte nincs olyan száma ezeknek a folyóiratoknak, amelyekben egy kisebb vagy nagyobb cikke, tanulmánya, tudósítása meg ne jelent volna. Életrajzában pontosan felsorolja ezeket. (A Religio és Nevelésben én száznegyvennégyet /144/ számoltam meg, a bibliográfia 139-et említ) „Mindezek részint fordítási cikkek, a Religio és Nevelés 1841/42. évében jelentek meg, igen kevés kivévén, névtelenül. Az 1843, első félévben kijövő cikkeim sincsenek feljegyezve. Az Egyházi tudósítások-ban részint eredeti, részint fordított cikkeim száma tesz egyszáz hetvenkettőt."4 Ezek kis terjedelműek inkább tudósítások, erkölcsi példázatok. Két hosszabb terjedelműt találtam az Imádságról a Religio és Nevelésben, valamint a Fasciculi Ecclesiastico-Literarii-ben egy latin nyelvűt, amelynek a címe: Mercenarius in antithesi cum bono pastore. A „Béres - ellentétben - a jó pásztorral”. Most az Imádságról szólóból olvasok fel egy kis részletet. ... „Sok egyéb, üdvösségünkre szükséges igazságok között, mellyek' isméreté- re puszta eszünkkel nem juthatunk, egyik az, hogy magunktól nem tudjuk a’ módokat, mellyekkel Istent tisztelnünk kell. A’ kinyilatkoztatás ezekre megtanított bennünket. Közöttök fő helyen áll az imádság, az az: lelkűnknek meghitt, belső ‘s folytonos társalgása az örök igazsággal, szeretettel, szépséggel: vagy érzéseinknek ‘s indulatainknak Istenhez, mint legkegyesebb atyánkhoz alázatos és bizodalomteljes fölemelése.” „Valóban ki azért nem látogat templomokat, mivel a' világ’ fiainak hitvány észrevételeitől ‘s gunyjaitól fél; vagy hogy azok' tetszését is megtartsa, kötelességének is eleget tenni látszassák, azzal áltatja magát; hogy ő otthon imádkozik, mint Krisztus mondja, „bezárt ajtóknál, hogy ne láttassák az emberektől”: az sem keresztény emberhez illő erős lelkületet nem bizonyít; sem az ur’ igéjét ‘s a’ tőle alapított anyaszentegyháznak a’ külső, közönséges és ünnepélyes isteni tiszteletben üdvünket hathatósan eszközlő rendeletéi’ czélját és szellemét, következőleg saját érdekét’ s kölességét nem érti. Mi pedig a’ zárt ajtóknál teendő imádságot illeti ha van valaki, ki templomba nem járásának mentségéül Krisztus’ ama’ szavait meri fölhozni: az szép ment29
