Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Szenczy Imre tanulmányai - Növényvándorlás

rettentő szaporaságával tér miatt egyéb hasznos növényekkel, és bizton mond­hatni, túlnyomóságot nyerni felettük. Mert annak megmutatására, hogy némely növények, ha egyszer valahol megfogamzhattak, kiszorítják helyeikből az előb­bi földbirtokosokat, nem szükséges fűvészi tekintetben tudja mi terjedelmes vi­dékeket kikutatni; arra minden falu nyújt elégséges és szembetűnő példákat. Ugyanis ki nem látja; hogy konkoly,16 pipacs, repcze,17 ménta, papsajt,18 peszércze,19 ászát, bogács,20 lósóska,21 varádics,22 bürök,23 kutyalaboda,24 maglapéi,25 perje, iglicze,26 szamár-tövis,27 csalán, földibodza, ördögborda28 stb. stb. mintegy küzdenek egymással a helyért, míg egyedül győztesek nem lesznek. És ilyen az említettem hívatlan vendég is. Azonban az előbb elszámlál­tak ámbár néha sikertelenítik a földmíves verítékes munkáját, mégis töbnyire hasznuk is csak van; de az iszonyú töviseivel merevező csimpaj elékteleníti, és keservesen elnyomorítja és használhatatlanokká teszi a vetéseket, legelőket s réteket, a juhoknak pedig különösen s felette ártalmas. Ez okoknál fogva - úgy hallám - vagy húsz év előtt a hatóságok felsőbb helyről figyelmesekké tétettek e csimpaj és két hajka29 ártalmaira. Akkoriban tőlem, ki Keszthelyen laktam, e növényből ismerés végett Vasmegyébe példá­nyokat kívánt valaki. Küldöttem is neki az árvalány30 és kunkorgó hajkából31 (Stipa pennata et capillata L), mint melyek Keszthely soványabb magasain bő­ven teremnek, szárított példányokat: de a csimpajról megjegyeztem, hogy az e vidéken - hála Isten - nincs, s e felföldre nem is fog eljőni soha. És íme, két évvel ezelőtt nagy csudálkozásomra Keszthelyen az útfélen egy erős terebélyes bokrot pillantottam meg belőle; Görbőtől Erényéig (szalamegyei helységek) pedig két felől akkor már az utat szegélyezte.«) Sopronmegyében tavai Csornán leltem legelőször az út mellett egy erős bokrot, kísérletül meghagytam azt: va­jon fentartja-e magát? s most már mondhatom, hogy a múlt hideg száraz tél e fajzatot ki nem ölte; mert elhullott magvai kikeltek s tenyésztek. Az idén Szer­dahelyről is kaptam példányt. Itt már sok találtatik; természetesen, mert disz­nó-állás van. Most e gyűlésre jöttömkor több helyütt magam láttam az út mel­lett nagy csoportokat. T. Kovács Gyula tudortól pedig hallottam, hogy Bécsig terjedt már. Valószínűleg tovább is fog az terjedni, ha irtókezek terjedésének gátot nem vetnek; mit most, mivel az még igen el nem szaporodott, és szeren­csére csak egy-nyári növény, eszközölni nem volna nehéz. Útasítsuk e gazt vis­g) Legújabban vett tudósítások szerint azóta Szálában már nagyon elterjedt. A kassa eperjesi nagygyűlés munkálatainak 199- és 200-dik lapjain pedig e napokban sajnosán olvastam: hogy Debreczen vidékén, Mohács körül s egyebütt már annyira elterjedt, hogy sok holdnyi legelő általa haszonvehetlenné lett. 101

Next

/
Thumbnails
Contents