Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az otthon népművészete (lakáskultúra, bútorzat)

dék korabeli parasztépületeit mutatják be, füstösházakra utaló adataik azonban az egész nyugati határsáv állapotait is tükrözik. Nemesnépi Zakál György szerint az Őrségben a múlt század elején „a' régi lakások tsupán tsak egy tágas konyhábúl állottak a' mellyet Szoba gyanánt használtak." (NEMESNÉPI ZAKÁL 1818) Egy másik, a 30-as évek végéről szóló útleírásban olvashatjuk, hogy az Őrségben „van oUy háznép, melly 20-25 tagot is számlál, kik mindnyájan csak konyhában települnek le; minden házaspárnak pedig van külön szobája; de kályha nélkül, mit ők kamarának neveznek; éjjeli szállásuk itt van a legnagyobb hidegben is, kivévén a gyermekeket, elaggottakat 's betegeket, kik meleg konyhában a' fokla gőze közt alusznak." (BENCZÚR J. 1839) A közeli Vend-vidéken is leírták, hogy „Házaik ... csak egyetlen egy füstös szobából és életes kamrából állanak." (KOSSITS 1828) Az 1848-49-es évek muraközi falvainak viszonyairól olvashatunk egy múlt század végi naplóban: „A muraközi, különben vagyonos, kitűnő földdel megáldott nép holdanként az időben is fizettek 40 ft évi bért - házközösségben, s rendkívül egyszerűen élt és ruházkodott. A legidősebb férfi és nő volt a gazdaság feje, ők parancsoltak, s bármermyi férfi és nő volt is a gazdaságban, ezeknek joguk semmihez nem volt, ők szolgaként dolgoztak. Ruházatukat maguk készítették, egész bútorzatuk egy pár ágy, asztal, s maguk által faragott székekből állt. Nagy kemence, melyben nyáron is kenyerüket sütötték, volt a szobában, körülvéve padokkal - amin a gyermekek aludtak. Ha kenyérsütés volt, napokig nem lehetett a szoba felé menni" - írja a visszaemlékező Balogh Gábor (BALOGH Gábor visszaemlékezése 1848-49ben tett utazásaira. 1892. SZNM AH-3267/44). A füstösház egykori berendezését ezekből a korabeli leírásokból és a padlásokon, elhagyott szőlőhegyi présházakban meglapuló archaikus tárgyak alapján rekonstruálni tudjuk. A nagyméretű füstösszoba kemencéje mellett a falnál körös-körül vastag lapú, széles, földbe vert lábú tölgyfa padok húzódtak. Ezeken talált helyet éjszakára a család egy része, s ha még elfért, egy-két ágyat is beállítottak a helyiségbe, de ezekben úgyszólván csak a gazda és a gazdaasszony aludhatott. A házaspárok a kamrákban, a fiatal legények az istállóban felállított dikókon vagy a szénapajtában a széna között, mások a földre szórt szalmán találtak maguknak helyet éjszakára. Az ágyakat hasított tölgy- és bükkfa deszkából készítették ácsolt, zsilipéit megoldással. A hasított deszkák keresztmetszete háromszög alakú volt. A szélesebb részbe hornyot vágtak, ebbe eresztették bele a másik deszka keskenyebb élét. A deszkafalak összeillesztése sarokpillérek és sarokdúcok beiktatásával történt. Az archaikus ácsolt ágyaknak igen szép és valóban ritka változatai kerültek elő legutóbb Kercaszomorról, Őriszentpéterről és a hetési szőlőhegyek présházaiból. A Kercaszomoron talált ágy 1840-ben készült. A négy oszlopszerű alacsony láb hornyolt vájataiba illeszkednek az ágydeszkák, amiket faragott faszögekkel rögzítettek. Az ágy végdeszkái pedig zsilipéit megoldással, mintegy zsindelyszerűen kapcsolódnak egymásba. A fejrész legfölső 77