Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

103. Boronafalú zsindelytetős harangláb. Magyarszombatfa. 1926. SNF 976 104. Cseréptetős szoknyás harangláb Orfalun. 1972. SZNMF 16272 mentén. A barokkosán hajlított bádogtetők alatt pedig a népi faragások remekei voltak láthatók. Fájdalmas arcii Krisztusok és bájos arcú, ájtatos Madonnák tekintettek az arra menőkre. Lent a falvakban pedig, ha templomuk nem volt, ott álltak és állanak ma is az egyszerűen ácsolt, szalmával vagy zsindellyel fedett kis haranglábak. Harang nélkül soha nem maradt a falu, hiszen vasárnapokon és ünnepnapokon istentiszteletre szólította a híveket: kondult, ha meghalt valaki, harangoztak temetéskor, s harangoztak, ha veszély volt, ha tűz ütött ki. Jelezte az időt, hiszen a hajnali harangszó hívta munkába az embereket, és az estéli harangozás után tértek nyugovóra. Veszélyt, bánatot, örömöt egyaránt hirdetett és hirdet ma is. Biró Friderika 105. Boronatalpakon álló, fagerendákból csapolt szoknyás harangláb. Pankasz. SZNM-MNÉGYF 16156 75