Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)
Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)
vényből talpakra épült" és „talpakra sövénnyel fonyott" vagy „sövény falakra épült" lakóházakban. Acsádon 1796-ban egy régi kertészházról írták, hogy „Talpakra sövénybül építtetett." Bödön nemcsak a lakóház, az istálló, a pajta épült sövényből, de a kertben álló „méhes ház" is. Egerváron egy vendégfogadót és egy kovácsnak házát is „sövény falakra" építették, a közeli Gósfán pedig „birkás házat", „molnár házat" és számos paraszti lakóházat. Körmend város XVII-XVIII. századi jobbágyi és zsellér szintű építkezését is a sövényfalú épületek magas száma határozta meg. 1720-ban az egész város vesszóvágatási engedélyért folyamodik „többnyire sövény házakra kell szert tennünk" - írták a kérvényezőik. Száz évvel késól^b egy tűzvész alkalmával 71 ház égett le a városban. Ezeknek 38%-a még „fonyásból" volt építve. Bizonyára ezek a sövényházak még a XVIII. században vagy a XIX. század elején épültek, mivel 1817-ben az uradalom tiltó rendelkezései alapján már „fából és sövényből tilos házakat építeni". A térség korabeli iskolaépületei között is akadtak szép számmal sövényfalú épületek. A megye távolabbi részén fekvő Kenyériben 1837-ben sövényfalú iskola és tanítólakás állt. A csempeszkopácsi iskola még 1875-ben is sövényfalú zsúpos épület vok. A sík és fában szegényebb vidékeken fólcént az erdőóvó intézkedések következtében az egyre inkább szaporodó földfalú épületek fokozatosan háttérbe szorították a tapasztott sövényfalú házakat. Azokon a területeken, ahol a korlátozások és tiltások jobban érvényesültek, egyre inkább elterjedt a mór- és tömésfalú házak építése. Nemcsak a peresztegi tűzvész után rendelte el az uradalom a mór falú épületek építését. Körmenden, ahol 1763-ban feljegyezték, hogy „a lakosoknak nagyobb része csak alábbvaló 53. Győruári tömésfalú lakóház fonott gerinctaréjjal. 1905. NMF 7396 40