Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Összegezés

686. Tükrös fedele. 1860-as évek. Lelőhelye nem ismert. SM 59.334.1 687. Állótükör. 1882. Takácsi, Veszprém megye. NM 101321 Sipócz Sándor munkája változatai emelkednek ki a Cser faragóművészeinek tevékenységéből, s helyezik őket a magyar pásztorművészet élvonalába (SZELESTEY 1992: 80-81). A Vas megyei faragóművészet alkotókra összpontosító vizsgálata „meglepő" eredményekhez vezetett. Kétségbevonhatatlan levéltári adatokkal sikerült azonosítani tárgy és alkotója kapcsolatát, pontosítv^a ezáltal a „faragópásztor" kissé idealizált, romantikus képzetét. Feltárult azon sajátos életutat befutó, a törvénnyel összetűzésbe kerülő emberek sorsa, akik kézügyességük, faragótárgyalkotó készségük révén, maguk, de leginkább mások számára készített tárgyaikkal kitörölhetetlenül beírták nevüket a magyar népművészet történetébe. Tevékenységükben egyéni sajátosságok, önálló stílusok éppúgy elkülöníthetők, mint ahogy közös vonások, általános ismérvek is megfigyelhetőek. A feltárt ismeretek alapján úgy tűnik, hogy általánosságban - legalábbis térségünkben - talán indokoltabb, a néprajzi szakirodalomban meghonosodott, ámde kissé szűkítő „pásztorművészet" helyett, illetve mellett népi-paraszti faragóművészetről beszélni. Azzal a kiegészítéssel, hogy bizonyos körülmények között, s bizonyos esetekben, de leginkább meghatározó és beazonosítható személyeken keresztül sajátos összefüggések és egybeesések mutathatók ki (SZELESTEY 1991). Eddigi példáink azt igazolták, hogy a néprajzi, népművészeti jelenségek, folyamatok miként fedik le Vas megye történeti, táji tagolódását, illetve egyes esetekben miként módosítják azt; a nagyobb egységeken belül kisebb falucsoportokra. A Vas megyei vászonhímzések vizsgálata viszont arra szolgáltat jó példát, hogy a stílus miként lépi túl a valós és képzeletbeli megyehatárt, s illeszkedik egy nagyobb területi egységbe. Az anyag tanúsága szerint Vas és Zala megye egyfelől egy nagyobb kiterje562