Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: „Hírök, nevök fennmarad ...” (Vasi betyárok faragott tárgyakon)

659- Hosszú furulya ékítményének kiterített részletei (Schnöller Lajos akvarell és tus képe) DM Rajztár. (színes) 1836. december 22-én tett, itt már említett vallomását. Más a nyelvezet, a szóhasználat (tőle például az önmagát minősítő „útonálló" megfogalmazás teljesen idegen volt!), eltérő a mondatfôzés stb. Hiába vezényelte ő az akkori idők legvakmerőbb betyárakcióját, a szolgagyőri rajtaütést, ezt mindenki Sobri „érdemének" tartotta. A merész akció nyomán mozgósították a katonaságot a betyárok kézrekerítésére. A nádor ezt követően hirdetett statáriumot. A járkálok fejére magas vérdíjat tűztek. A legtöbbet Sobriéra és Milfaitéra, 200-200 ezüst forintot (HUDI 1981). Mindennek hamarosan meglett az eredménye. A kocsmai összeszólalkozásban megsebesült Milfait, miután feladták, a Komárom vármegyei Kethelyen (Vérteskethelyen) akadt horogra. A bíró, Gerhard András házában húzta meg magát, s hiába voltak töltött fegyverei az ágya mellett, nem volt módja ezeket használni. (VaML Vvti. Büntetőperek 74/1836.) Veszprémbe kísérték, s bár emberei útközben megpróbálták kiszabadítani, rajtaütésüket visszaverték a pandúrok. Ha ő verseket nem is írt, felvetődik, netán faragott-e? Annál is inkább, mert a volt Darnay-múzeum sümeg vidéki faragásokat lajstromozó leltárkönyvében a 358. tételnél a következő bejegyzés szerepel: „Milfajt József Sobri társa által a veszprémi börtönben a börtöntartónak készített zománcos (spanyolozott!) borotvatartó. 1839- Veszprém. M. J. (Milfajt JózseO H. J. (Horváth JózseO" börtöntartó betűivel. Igaz, mind az évszám, mind a betyár monogramja téves, ám különös, hogy a Győr-Sopron megyéből előkerült egyik Milfait-relikviának tartott baltán szintén az „M J" betűk találhatók (NM 70870). A tárgy, aminek a nyele díszítetlen, ettől függetlenül még lehetett a betyáré, amint ezt annak volt tulajdonosa állította, hiszen Sobri társvezére nemcsak mint járkáló fordult meg a Kisalföldön, hanem mint juhászember szolgált is itt éveken át. A járkálóknak a pásztorokkal, s mint láthattuk, nemegyszer magukkal a faragó személyekkel való szoros kapcsolatát megismerve joggal gondolható azonban, hogy közülük néhányan biztosan érthettek a fa megmunkálásához, cifrázásához is. Erre vonatkozóan az írott források némelyikében érdekes adalékokra bukkanhatunk. Milfait egyik emberénél, a Lébényszentmiklóson, Mosón vármegyében született Gráfi Ádámnál például egy „czifra Pásztor fa tükör", míg a vele együtt elfogott Holits Gyurinál „Czifra paraszt pásztor" tükör, illetve „Pappirosban meleg spanyol viasz fábrikai föliratú nyomtatvány", valamint „Darab spanyol viasz" is volt disznóbőr tarisznyájában. (Fülöp I. idézett kéziratában: 232, 233 és 239-) Tudjuk, hogy utóbbi legény előzőleg pásztorként szolgált, feltételezhető, hogy mind állatőrzólíént, mind betyárként faragott is. Sobri Józsit követően sokáig nem hallatnak magukról hasonló, legendák övezte betyárok. Később is inkább csak délen, Somogyban: előbb a két Patkó testvér, János és István, aztán Juhász András, majd Séta Pista és végül Oroszlán Pali. Itt most csak a legismertebbeket említve... A Sobri által járt területen, a Balaton-felvidéken évtizedekkel később akad egy szintén neves, sokszor megénekelt, az elfogását 352