Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: „Hírök, nevök fennmarad ...” (Vasi betyárok faragott tárgyakon)

relém szimbólumaként került a faragványra, sajátos megfogalmazásával a viszony hevességére, tüskés voltával ugyanakkor annak távlattalanságára, keserédes szomorú voltára is utal. De ki lehetett Répa Rozi? Gönczi Ferenc könyvében, A somogyi betyárvilágban erről is ír, de - sajnos - nyitva hagyja a kérdést: „Mint a nevesebb betyárok jó nagy részének, Sobrinak is voltak kedvesei. Egyikről, a porkolábnérói, már megemlékeztünk. A szájhagyomány szerint volt még egy, éspedig egy feltűnően szépnek híresztelt leány, Répa Rozi." (GÖNCZI 1944: 26l) Gönczi azonban a korai románc színhelyét egyértelműen Zirchez köti. Szerinte Sobri itt raboskodott első ízben. Holott - s ezt az írott források, a büntetőperi mutatók bizonyítják - Szombathelyen volt áristomban. (Itt kell elmondanunk, hogy a betyárokhoz fűződő szinte minden történés, mozzanat olyan homályos és gyakran ellentmondásos, hogy ezek kibogozása nemegyszer a hosszas, mindenre kiterjedő feltáró munka során sem hoz megnyugtató eredményt! Mindezt még tetézi a rendelkezésre álló dokumentumok megrostált, sokszor töredékes volta is.) A terület, a Balaton-felvidék anyakönyvei azonban ilyen névről nem „tudnak". Csak a hányi (nemeshanyi) matrikulákban találtunk rá egy Répa Rozira. Ám ő, mint mondani szokták, túl fiatal lett volna a szerelemre, lévén, hogy csak 1830-ban született. De hiába kutattunk ilyen nevű személy után az egykori börtönlajstromok és büntetőperi mutatók adatai közt is. Holott, s ebben az akkori igazságszolgáltatás precizitását ismerve biztosak lehetünk, mint tanút, netán a betyárokkal cimboráló személyt, feltétlenül kihallgatták volna. Hasonló nevű egyénre is csak egyre akadtunk: 1838-ban raboskodott egy Répa Trézsi Zalaegerszegen, ám az ő 656. Sobri és Répa Rozi mángorló részletén. Barlahida. 1840. Magángyűjtemény 347