Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

határozhassuk például a céhes mesterektől származó emlékanyag ismérveit, sajátos vonásait. A Vasvári Helytörténeti Gyűjtemény egyik, a dunántúli faragványok sorában egyedülálló technikai megoldással, faberakással kialakított mángorlójáról is csak gyaníthatjuk, hogy készítője a bútorasztalosságban jártas mester lehetett. S vajon ki faraghatta a múlt századi vasi emlékanyag sorozatát indító 1801-es darabot? A véseteiben található spanyolozás nyomai - egy eléggé meggyökeresedett feltételezés nyomán ugyan adnának némi támpontot, ha az idó'közben napvilágra került emlékek ennek nem mondanának ellent. De nézzük elólDb a voltaképpeni felvetést, ami tömören így szólt: „A morva pásztorok, akik a merinói birkákkal a XVIII-XIX. században elsősorban a Dunántúlon telepedtek meg, a spanyolviasszal történő díszítés 599 600 technikáját hozták magukkal, amit itt magyar motívumokkal és szerkesztési elvekkel pásztoraink hamar elsajátítottak. " (BALASSA-ORTUTAY 1979: 352-353) Csakhogy, mint említettük is, az idézetteknek sok minden ellentmond. A spanyolozás, bízvást állíthatjuk, nálunk, a Kárpátmedencében sokkal régibb keletíi. A már idézett Borsos Béla egykori gyűjteményében a lőportartók között egy 1737-ból való és több, ugyan datálatlan, de láthatóan azonos korú darab is spanyolviasz berakással volt színesítve. S hasonló emlékek - szintén a XVIII. század első feléből - a Hadtörténeti Múzeumban is talál599. Mángorló. XVIII. század. Őriszentpéter. Magángyűjtemény 600. Mángorló. 1777. Horvátzsidány. NM 60635 Részlet 313