Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

A nemrég elhunyt műgyűjtő és kutató, Borsos Béla - aki a lő­portartókat az avarkori írtartókkal, sótartókkal, ábrázolásaikat a sámánhittel hozta összefüggésbe - az emlékanyag három rétegét, átmeneti és népi vonulatát különböztette meg (BORSOS „un 1982). Az utóbbi két csoport jelölésére és elkülönítésére azonban - már néhány évvel előtte - használhatóbb fogalompár beveze­tését javasolta Pap Gábor, az autochton hazai művészeti emlékek módszeres számbavételét végző művészettörténész. Szerinte az egymást feltételező és kiegészítő sorozat egyike a mozgalmasabb, organikus, míg a másik a statikusabb megfogalmazást juttatja ér­vényre egyazon világon és szellemiségen belül (PAP 1976: 54-55). A romlandó voltánál fogva - jobbára fában megfogalmazott ­meglehetősen szegényes XVIII. századi emlékanyag vizsgálatánál eleddig inkább az utóbbira, tehát a kevésbé mozgalmas kialakí­tású csoportra figyelt a hazai kutatás. Korai örökségünk ezért tűnt az egész országra kiterjedően egyöntetűnek, elvont, mértanias megjelenítésűnek. Ma már azonban mind több olyan, leginkább szaruból formált tárgyat ismerünk, amelyeknek lazább és dinami­kusabb komponáltsága s nem utolsósorban ember- és állatalakos ábraegyütteseik egy párhuzamosan élő, kétszólamú kifejezésmód meglétét bizonyítják. (Ld. a Szombathelyen fellelt lőportartó ké­pét és kiterített rajzát!) A múlt században viszont egy új népművészeti ág, a pásztor­művészet karakteresedése révén egyfajta polarizálódásnak lehe­tünk tanúi. (A két ág, bár már ritkábban tetten érhető, de tovább­ra is kimutatható kapcsolataira a késól^biekben még visszaté­rünk.) Ekkortól a faragópásztorok tárgyain a mozgalmasabb ábra­együttesek kerülnek előtérbe, a paraszti munkák kompozíciói vi­szont inkább a statikusságot képviselik. Mindez azonban, sajátos módon, csak a Dunántúlra érvényes, az Alföldön és a Tiszaháton nem, vagy alig érzékelhető. A Borsos Béla által „úri" megfogalmazással jelölt lőportartó cso­port - nem elválaszthatóan használóik, illetve megrendelőik élet­formájától és szemléletétől - már a XVI. századtól kezdődően egy 598. Lőportartó kiterített rajza. XVIII. század vége. Szombathely. Magángyűjtemény 311

Next

/
Thumbnails
Contents