Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

561. Háromkirályok a burgenlandi magyarlakta Őrvidékről. 1960-as évek tyával fölszerelt előrész megindul és jó hosszúra elnyúlik." (KOVÁCS 1892: 79) : •' /\ •••^ Farsang a legtarkább és a legvidámabb ünnep az esztendőben. Az alakoskodó szokások az utolsó napra vagy napokra korlátozódtak. Győrvárott például: „Húshagyó kedden járnak az 'észtők' (=ijesztó1<;), 'macskuráznak', táncolnak, szalmából púpot raknak magukra, szalmát tekernek a derekuk köré, már délután az utcán mutogatják magukat különböző csoportokban, estére betérnek a házakhoz. A háziasszony megkérdezi: mekkora legyen a kender? Erre tőlük telhető nagyot ugranak, mutatják, mekkorára nőjjön. Az utcán póznával csattogtatnak." A kora újkori Európa népi kultúráját elemezve Bürke a farsang kapcsán megállapítja, hogy benne három elem gyakori: a felvonulás, a verseny és a színjáték (BÜRKE 1991: 220-221). Ezek az elemek a vasi farsangi szokásokban is fellelhetők. A fahúzás, a rönkhúzás, valamint a rozmaringolás már felvonulás; verseny a javából, amikor egy-egy maskarás felmerészkedik a háztetőre és ott a gerincen sétálgat; színjáték a tréfás lakodalom, a rönkhúzás, de színjáték a török alakja, az ólmodi „Zsuzsa", illetve a „dede" és „babe" (öregapók és öreganyók) és így tovább. Az ólmodi horvátok a közelmúltban is felöltöztek maskarába: néhányan a régi, bőszárú gatyát és a régi inget kitömve, szalmakalappal a fejükön, söpruvel a kezükben járnak - ők a nagyapók, míg a 296