Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

556. Faragott, festett feszület. Vasalja. Magángyűjtemény sziklát idéző élénk kékre festett dombocskán áll. Félig sikeredett kontraposztjával, a vékony test ruhájának dús, ám elnagyolt redőivel gótikus küllemet idéz. Karjai hiányoznak. Az ikonográfia szabályaival ellenkezve a fejére terített lepel szegélye és a derekára kötött öv piros. Az utolsó 10-15 évben a szobában lévő szekrényen tartották. A másik sorokpolányi Mária-szobor leegyszerűsített vonalvezetésű, sematizáló, gúlaszeru. Lourdes-i Mária, de a fejét takaró lepel sárgára festett. Ezzel mutat rokonságot a még erősebben leegyszerűsített - harmadik - Lourdes-i Mária-szobor, melyet két darabból faragtak és fémcsavarral rögzítettek. Minden katolikus templomban van egy Feltámadt Krisztus-szobor, melyet közönségesen csak „Allelujának" neveznek az emberek. A Feltámadott egyik kezében a feltámadást hirdető Allelujazászlót tartja, innen a névátvitel. Többnyire nem tudunk a készítőikről. Egyet, mely a Savaria Múzeumban található, állítólag a felsőoszkói plébániához tartozó Olaszka lakója, egy juhász faragta, festette. A feszületeket legtöbbször vásárolták. Az álló fajtánál elterjedtek az esztergált, porcelángombos keresztek. Érdekes az a specialisták készítette darab, melynél a fa kereszten rézrátéttel látható nemcsak a korpusz. Jézus alakja, hanem az Arma Christi (Krisztus szenvedésének az eszközei) is. Türelemjáték volt, amíg kész nem lett egy győrvári kereszt: a szárak végére csapolással falapocskákat illesztettek egymásba, így újabb és újabb kereszteket képeztek. A népművészet szabályaihoz igazodva - az ikonográfiái szabályokat majdnem teljesen szétfeszítve - csaknem tengelyesen szimmetrikus az a hegyháti feszület, melyet Brandieu Szilviusz gyűjtött. A szokatlan szakállú szimmetrikus Krisztus-fej például alig biccen oldalra. A keresztfa alatt pedig két annyira egyforma Mária áll összekulcsolt kézzel, hogy nem dönthető el, melyik a Szűzanya. A két nőalak aránytalanul kicsi a feszülethez képest. És még sok apró részletet sorolhatnánk a hegyháti feszület naiv bájának az érzékeltetésére: például az alakok a nézővel szabályosan szemben állnak. Krisztus lába a koponyán nyugszik, a vér piros pontsorként folyik alá. A harsány színvilág - kékesszürke, piros, ezüst, zöld, rózsaszín és fekete színekkel festett pedig csak fokozza a művészi megfogalmazás naivitását. És ha házikápolna, oltár készült bádogból, miért ne készítettek volna ebból a rideg anyagból keresztet is. A legszebb pléhkrisztusok szépségével vetekedik a piros, zöld, fehér, rózsaszín és sárga festésű, fogazott szélű darabokból összeállított „kereszt", amely tulajdonképpen monstrancia. De ez a szentségtartó olyan ducira sikerült, hogy bokréta benyomását kelti. A szakrális jelenettel töltött türelemüvegek főleg Kálváriát (Arma Christit), valamint oltárt ábrázolnak. A legpompásabbikban egy zsúfolt oltárt láthatunk. A piros talpazaton a fehér-arany-ezüst színkombináció uralkodik. Az apró csipke és a csillagocskák fátyolosan áttetszővé teszik, holott a hátteret papírlapra ragasztották. A készítője - „P. J." - a hátoldali feliraton a „kegyes Szűznek" ajánlotta művét: „esedezve kérlek - írta -, halgasd meg kegyesen bűnös gyermekedett. Hogy e kis müvemet sz. Fijad nevében kezd290