Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

A temetőket évszázadokig legfeljebb csak sövénykerítéssel, árokkal vették körül. Ellenben a zsidó temetőket kezdettől fogva következetesen magas fallal vették körül. Közülük a legrégebbi a rohonci (Rechnitz). LegkésőlDbre datálva is már a XIX. század elején megvolt a képünkön bemutatott Simonyi (ma: Nagysimonyi) zsidó temetője. A zsidók a halottak emlékére sírköveket állítanak: ezek gyakorta márványból faragottak. írásbeliség, népi grafika A névnapköszöntőig általában szóban, énekelve hangzottak el a vasi néphagyományban is. De található illuminait kéziratos névnapköszöntő is. „Az alkalomhoz kötött jókívánságot a XVIII-XIX. században Európában több helyen, kiváltképp német nyelvterületen illett formába önteni, azaz egy levélnyi terjedelemben közölni. Ez a levél nemcsak a verses vagy prózai szövegében volt emelkedett, hanem ornamentális díszítménye révén alkalmassá vált arra is, hogy önálló műtárgyként a lakás dísze legyen a szentképek, a tükör és az óra mellett." (VEREBÉLYI 1993: 56) Bodo Katalin felköszöntő levele, melyet a vasvári helytörténeti múzeum őriz, egy ilyen kézzel festett jókívánság. A „Gratuláció Bellett" vagy, amint a hátulján olvasható: „Bodo Katalin Fököszöntő Levele" - geometrikus motívumokkal keretbe foglalt. A köszöntővers két hasábra osztott. A hasábok sarkaiból - egy kivételével átlósan egy-egy virág nyúlik a szöveg felé. A lap szöveg fölötti részét, mintegy két ötödét egy cserépből kinövő, szétterülő virágtő, valamint a címzés szövege tölti ki: itt olvasható nagy betűkkel a címzett, Bodo Katalin neve, valamint a készítés időpontja: „1830". Amikor Mozsolics Amália ismertette a „Gratuláció Bellett"et, egyebek mellett a következőicet írta: „néhány évvel ezelőtt találta régi iratok között Tóman vasvári járásbírósági irodaigazgató (...) A versíró. Darás Antalné Bodo Anna, kétség kívül (...) népi eredetű felköszöntőt utánzott." (MOZSOLICS 1957: 330) Mivel a kézifestéssel díszített, illuminait kéziratokban nem bővelkedünk, érdemes e felköszöntő levél mellett az eddig ismert további vasi példákat is felsorolnunk. Mesterházi Miklós vépi tanító a XVIII. század közepén készítette kéziratos kántorkönyvét. A 145- oldalán a nagypénteki passió után mondandó szöveg végén az oldal alsó felén egy stilizált koporsót, illetve az Arma Christit, Jézus szenvedésének az eszközeit rajzolta, festette meg. A kakas alig felismerhető, olyannyira hallá „deformálódott", ennek ellenére a kántor merész volt, s emberalakokat is rajzolt. Az egyetlen síkba fordított koporsó testét girlandokkal, virágokkal díszítette. A koporsó aljára felírta: „paisom énnékem ligy mindenkor Jesusom." Aztán a következő oldalon megörökítette a nevét és szolgálatának dátumait is. A 146. oldalon olvasható: „Anno Domini 1731 Die 23. g. Nicolaus Mesterházi Ludi Rector Vépiensis", körülötte virágok és állatfigurák rajza, fölötte - latin szöveg között -: „43 esztendő el múlt az 1768 miulta ez szolgálatban voltam". Míg az állatfigurákban egy oroszlánt és 534. Magyarbükkösdpusztai temetői nagykereszt. SNF 959.1981 535. Rábatótfalui öntöttvas kereszt. SM 231/89 277