Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

mereteink szerint a két világháború között főképpen a papok buzdítására terjedt el a temető- és sírgondozás. Kivételnek tekinthetjük, amit a csepregi temetőről 1887-ben írt Farkas Sándor: „élő sövénynyel kerítve, mely ugyan nem a legdíszesebb, de annál csinosabb belseje a benne emelt sok szép kőkereszt- és emlékkővel, mig az ezek alatt elterülő sírhalmocskák valóságos virágágyakat képeznek, melyek nem csekély szorgalommal ápoltatnak." (FARKAS 1887: 404) A sírokra századunkban az 50-es, 60-as évekig elsősorban fából faragott sírjeleket állíttattak. Míg a magyar nyelvterület más régióiban inkább a protestáns sírjelek érdemelnek nagyobb figyelmet különösen szép kivitelükkel, érdekes formáikkal és faragványaikkal, addig Vas megyében inkább a katolikus temetőik sírkeresztjei voltak szépen faragottak. A református és evangélikus fejfák általában egyszerűek, hasáb alakúak. Ritkán olvasható le róluk már messziről, hogy kit takar a sír: jelrendszerük elég szegényes, s elsősorban a feliratok beszélnek e fejfákon. A felsőőri (Oberwart) református fejfákra is a hasábforma a jellemző. Az igazán régiek közöttük az úgynevezett „kazettás fejfák". „Legutolsó példányaik a századfordulón készültek. Érdekességük: a fejfa felső harmadára felerősített zárható, lapos vaskazetta, aminek az a rendeltetése, hogy a festett feliratot megvédje..." - írta Csaba József (CSABA 1968: 620). A vasi református fejfák sajátos változatait kerkáskápolnai temetőben látni. A földbe ásott oszlopokon táblák vannak: a táblákon - melyek felül koronaszeruen faragottak, karéjozottak - feliratok. Tömzsi, felülről a feliratot fejezettel védő, valamint sudár, táblás fejfák jellemezték a századfordulón az egyházashollósi evangélikus sírokat. Utóbbiakat a lábnál kétoldalt nyakszerűen lekerekítették. A 531. A kerkáskápolnai temetőről Dömötör Sándor Őrség monográfiájában is megjelent egy fotó, a 140-141. oldal között. Pável Ágoston szerint „a vastag pallóból metszett, lapos, fent félkörben lekerekített, iratos - itt-ott rajzos - " fejfákat az Örségben „sőkfák"-nak nevezik. (PÁVEL 1976: 94-95) SNF 624 275