Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Vas megye – történelem, táj és ember

a szinte páratlan művelődéstörténeti értékkel bíró díszes könyv, melybe 1740 óta - néhány év kivételével - minden esztendőben feljegyezték a szőlőhajtások állapotát, az időjárási viszonyokat s igyekeztek következtetéseket levonni a tavaszi szőlőjövésekből. Esztendőnként Szent György napján (április 24-én) a hegymesterek bemutatták a városházán a szőlőhajtásokat, majd ezeket belerajzolták az ún. Szőlő Jövések Könyvébe. A szőlővenyigék alapján jelezték a várható termést. Augusztusban bejegyezték a nyári adatokat, majd Szent Orsolya napja után, befejezve a szüretet, megörökítették: azon évben mennyi bor termett, és milyen a bor minősége. Kitűnő bor termett pl. 1748-ban, 1775-ben, 1779-ben, 1806-ban, 1848-ban. A szőlőfajták közül a legnevezetesebb a furmint, a Mesler, a kék burgundi és a tramini. A kőszegi szőlőskönyvet napjainkban is vezetik. A fejlődésnek azonban megvoltak a tájföldrajzi, társadalmi-gazdasági, szociális és politikai korlátai. A látszólag kedvező változások ellenére a táj népességmegtartó ereje nem nőtt. Kőszeg időközben kívül szorult a polgári fejlődés folyamatában, fokozatosan háttérbe került a dinamikusan fejlődő püspöki székhely, és a vasút révén előretörő polgárváros, Szombathely mögött, melynek lakossága 1900-ban már 23 309 fő, háromszorosa Kőszegének. A vasi aprófalvak népességének növekedése és koncentrálódása is elmaradt a század folyamán az országos átlagtól. A XIX. század utolsó harmadában és a két világháború között az elvándorlás a megye nagyobb települései felé, valamint a kivándorlás, részben a Monarchia más országaiba, részben a tengerentúlra, tovább csökkentették a megye lakosságát. A második világháború után Vas megyében is az erőszakos társadalmi és politikai változások jegyében alakult az emberek élete, azzal a különbséggel, hogy a hidegháborús időszakban a nyugati határ mentét, s így Vas megyét is sújtotta a természetes folyamatok érvényesülésének visszafogása, s a fejlesztések elmaradása. E körülmények bizonyos szempontból az életmód és az életforma, a gazdálkodási tradíciók és a kultúra, valamint egyes néprajzi hagyományok viszonylagos konzerválódásához vezettek. A társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésben az 1970-80-as évek hoztak újabb lendületet, ekkor állott vissza városjogi szempontból Vas megye nagy múltú városhálózata, mely a lakosság mintegy 60%-ának ad otthont. A legújabb változások, melyek magukba foglalják a történeti hagyományok felértékelődésének, s a néprajzi örökség megbecsülésének, továbbá a korszerű nemzeti érzés és tudat megőrzésének és az egységes Európába való törekvések harmonizálását, már az 1990-es években lezajlott rendszerváltás időszakához, napjainkhoz köthetők. • ' ' Grófik Imre 28