Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Vas megye – történelem, táj és ember

19. Falusi utcakép. Gyöngyösfalu. SNF 3 721 ként 10-20, olykor 40-50 ház is volt, és többnyire rokonok laktak együtt. Az ilyeneket az ott élő családokról nevezték el: pl. Baksa, Kovács, Pap szer; vagy éppen fekvésük, középülethez való viszonyuk, illetve más jellegzetesség alapján, pl.: Felső, Templom, Pityer szer. Településrendszer szempontjából egész Vas megyét az aprófalvas településkép határozza meg, s a második világháborúig a népesség lakóhely szerinti erős széttagoltsága jellemezte. A középkori Vasvármegyének több mint hétszáz települése volt. A megyét is elérő XVI. századi török hadjáratok nyomán mintegy száz település tűnt el. A térség településhálózata lényegében a XVII. század folyamán megállapodott, újabb települések nem jöttek létre. Az 1787. évi népszámlálás a korabeli Vasvármegye területén 659 települést tartott nyilván, melyből 325 esett a mai Vas megyébe. A kor közigazgatási jogállása szerint ezek között 1 szabad királyi város (Kőszeg), 11 mezőváros, 306 község és 7 puszta szerepelt. A megye településeinek átlagos lakosságszáma az akkori országos átlag felénél is kisebb volt (723:356 fóO. A városok közül is alig akadt az 5000 lakost meghaladó; a XVIII. század végén egyedül Kőszeg városa érte el ezt a nagyságrendet. A 11 mezőváros között pedig csak Szombathely és Körmend népessége haladta meg a 2000 főt, Jánosházáé pedig az 1500 főt. Az 1000-1500 fős nagyságrendet elérő további hét település közül mindössze egy volt mezőváros (Ság), a többi hat a korabeli megye legna-