Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

402. Takácsmesterek és legények száma Vasvármegyében 1876-ban, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara statisztikai adatai alapján tekeri, és ülvén szövőszékében, nyomdozza a lábaival a kompostorokat és úgy képezi a különféle vásznot. Az: egyik rész fonalának hivattatik álló fonáknak, ezen keresztül vettetik a vetélő, melynek belől a bélfonál vagyon feltekerve, melyet ő a borda ütésekkel vagy megsűríteni, vagy pedig megszakítani tudja. így készíti el aposztócsinálő is gyapjúiból a posztóját" A közel ötszáz múzeumi tárgy lényegében négy szövőszéket, és a hozzá tartozó szerszámokat jelenti. A takácsműhely legjellemzőbb termelőeszközét Kőszegről, Körmendről, Hegyhátsálról és Szentpéterfáról ismerjük. Kőszegről egy mintakönyv - a „takácsszövések könyve" - beragasztott textilmintákkal - is ismeretes, ugyanitt posztótakácsszerszámok is találhatók a múzeumban. A Körmenden levő hegyhátsáli, keményfából készült szövőszék 1846-os évszámot visel, s arról nevezetes, hogy Győrben vásárolt réz nyüstjei vannak. E szövőszéken készült az a nagyünnepi kenyérruha és asztalterítő is, melynek mintakincse Vas megyeszerte egységesen elterjedt. 221