Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

ostorokat kevés szerszámával varrása által helyesen el tud készíteni. .. Én pedig szűcs leszek, aki is a szőrös bőröket prémnek, bélésnek, vagy egész öltözetnek kevés szerszámmal elkészíti és vagy így elkészítve, vagy pedig a szabó forma mesterséggel belőle sipkákat, és mentéket varrván szép drágán eladogatja... Én meg varga leszek, aki a készített bőrből különféle lábbelit varr, és akinek műhelyében ár, vargakés, gyanta, és dróton kívül, egyéb jeles eszközei nem is látszanak... Én meg szeretnék kalapcsináló lenni, aki is nyulak, kecskék, hód bőrökből a szőrt, vagyis a gyapjút némely erős olaj és eleven kéneső öszve szerkesztett páccal mesterségessen ki tudja pácolni, és igen csekély eszközzel és főképpen csak alkalmatos kezefogása és tapogatása által, tud különbféle formájú kalapokat eszközölni, elkészíteni, megkeményíteni és formára azokat kitéglázván, (kivasalva) szép drágán el is tudja adni... Nekem pedig a szabórciGsievség legjobb kedves volna, aki különbféle müvből és posztóból csak egyedül az olló és cérna szerszámával legteljesebb ruhákat tud elkészíteni, legfólcéppen az értelmes mértékvetésben, és a hozzávaló szabásban áll a legnagyobb mestersége... Én pedig asztalos leszek, aki több forma fűrészeivel és gyaluival a finom fadarabokból és deszkákból számos sok féle asztalos műveket, mint asztalokat, almáriomokat, ajtókat, rámákat, székeket és több e féléket a maga asztalán el tud készíteni... Én pedig esztergályos mesíevséget választottam, melyet megtanulván nékem legjobban kedvem volna ki is fából-csontból-ércbŐl és kőből is pixiseket, rokkákat, hordócsapokat, pipaszárakat, golyóbisokat, gombokat, és több efféle esztergályos míveket forgó masinájával és több formájú veséivel, igen hamar ki md kerekíteni... Én pedig gerencsérXeszek, kinek munkája a mi tájékunkon legkelendőbb. Ő a közönséges fazokakon kívül kályhákat, tálokat, tányérokat, lábosokat, s több eféle kisebb-nagyobb cserépedényeket agyagföldből a kerekén melyet a lábával hajt meg és a közönséges edényt a kemencében egyszer - a megöntöttet pedig kétszer megégetvén - könnyű módon csinálni, és jó nyereséggel eladni tudja... Én pedig szeretnék fésűt csináló lenni, aki többnyire szarvakból, olykor pedig csontból, vasból vagy sárgarézből is különbféle füsüket és puskapor szarvakat tud készíteni. Ennek a mesterséghez tartozandó eszköze igen kevés, és csak egy késből, és egy dupla fűrészecskéből áll, mellyel ő az apró füsüknek sűrű fogait kifűrészelni szokta. Ő a szarvakat elsőbben meleg vízben megpuhítja, azután tűz felett azokat megegyenesíti, a késével kisebb s nagyobb darabokra elmetéli, a fogakat kifűrészeli, megpallérozva szép drágán eladogatja." E mintegy tucatnyi mesterség megidézése arra is alkalmat ad, hogy lássuk, hogyan ítélték meg a múlt század elején a kézművesek munkáját. Egy vidéki tanítónak milyen technológiai ismeretei voltak a különféle, városon és falvakban is végzett iparok tekintetében. Feltűnő, hogy viszonylag kevés szerszám leírásával találkozunk, pedig a műhelyekben a fent említett példákban szereplőidnek többszörösére is szükség volt. A múzeumok megala359- Zöld mázas gombdíszes bokályforma edény karcolt növénydíszítéssel. Vas megye, XIX. sz. SM 58.85.1 207