Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Vas megye – történelem, táj és ember

Ausztriához (Burgenland), a déli, nagyobb kiterjedésű Alsó-Őrség hazánkhoz tartozik. - Vendvidék. Az Őrség nyugati folytatása, s meredekebb formái miatt Magas-Őrség elnevezése is előfordul. A folyamatos szlovén lakosságról régebben ismeretes Tótföld, Tótság; újabban szlovénvidék elnevezése is. A terület nagyobb része ma Szlovéniához tartozik. A népi kultúra területi tagolódása nem minden esetben esik egybe a táji tagolódással, de nagy vonalakban követi azt. A vasi kistájak között vannak, amelyek néprajzilag jellegzetesebbek, s a kutatás által jól feltártak, de akadnak, amelyekről éppen az utóbbi évek vizsgálatai igazolják, hogy ha néprajzi szempontból nem is képeztek teljes egységet, bizonyos kulturális és műveltségi javak elterjedésében, s a társadalmi és gazdasági kapcsolatrendszer kiterjedésében - határozottan nem elkülönülve -, de különböztek egymástól. A földrajzi meghatározottságú tájban élő, történelemalakító, történelemformáló ember Vas megye területén nemzetiségileg, nyelvileg nem egységes: szlovén, német, horvát etnikumú, nemzetiségű közösségek éltek és élnek együtt évszázadok óta a magyarsággal. A magyar-szlovén érintkezés a honfoglalásig visszanyúlóan valószínűsíthető, s szoros összefüggésben van az azonos földrajzitáji adottságokkal, a hasonló szubalpi térség életkörülményeivel, lehetőségeivel. A Rába és a Dráva közötti területen már a VI. század második felétől vannak ismereteink a szlovének megjelenéséről. A történeti Magyarországra való betelepítésük kapcsolatba hozható a gyepűelve nyugati határmenti kiépülésével. A Mura és a Rába közötti területek közigazgatásilag a XI. századtól Vasvármegyéhez tartoztak, s az oklevelek tanúsága szerint a Szentgotthárd környéki szlovének lakta faluk a XIII-XVI. század között keletkeztek, összefüggésben az egyházi és világi birtokok, uradalmak kiépülésével, azok munkaerővel való ellátásával. Ezt követően a Vas megyei szlovén, vend népesség száma az évszázadok folyamán lényegesen csak az első világháborút lezáró határrendezések során változott; a szlovén települések többsége átkerült a mai Szlovéniába. A mai Magyarországon maradt faluk lakosságát etnikailag a ki- és elvándorlás, valamint az asszimiláció csökkentette tovább. Több szempontból hasonló a magyar-német kulturális kapcsolat is, melynek nyelvhatára szinte ökológiai határral esik egybe a Dunántúl és az Alpok vidéke között. Meg kell azonban említenünk, hogy a történeti Magyarország évszázadaiban a politikai határ a nyelvhatártól nyugatabbra helyezkedett el. A németajkú lakossággal és kultúrájukkal való érintkezés alaprétegét a nyugati kereszténység terjesztését szolgáló frank és bajor telepítvényesek, illetve azok leszármazottai adták. A középkor folyamán, amikor az ország nyugati része osztrák és német főnemesek, arisztokraták birtokába került, további németajkú népességet telepítettek magyarországi uradalmaikba, akikhez később, a reformáció 19