Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

351. Kádárgyalu (csínvágó) Fénusz Sándor műhelyéből. Szentgotthárd. PÁM 83.1.11 352. A kőszegi fésűscéh pecsétnyomója 1828. Címerpajzsban konty és bontófésü JMM 56.190.1 ködik a megye területén levő városokban. 1817-ben 85, 1828-ban pedig 71 mestert foglalkoztatnak. Számuk 1876-ra jelentősen megnő, csaknem megötszöröződik, ekkor 368 önálló iparos elégíti ki a megnövekedett épületasztalosi és bútorigényeket. A faesztergályosoknak 1762-ben és 1817-ben is három önálló céhük van, összesen 31 mestert foglalkoztatva. 1828-ban 20 a létszám, a század második felét követően megegyezik a korábbi évekével, 34 fő. A kádárok (pintérek) 1762-ben 3, 1817-ben 4 önálló céhhel rendelkeztek, ahol 72 mester dolgozott. 1828-ban 20, 1876-ban 114 a számuk. A bognárok 1762-ben és 1817-ben is 5 céhet alkottak, a mesterek száma 146, de 1828-ban 39 főt írnak össze mindössze. Körmenden például a conscriptió szerint e mesterségnek nincs is képviselője, az anyakönyvi adatokat megvizsgálva viszont kitűnik, hogy 12 bognármesternek neve ugyan szerepel az adóösszeírásban, de mesterségüket nem, csak jobbágyi, zselléri mivoltukat tüntetik fel (NAGY 1995). 1876-ban számuk az 1817. évihez viszonyítva valamelyest nő, 178 bognármester működik a megyében. Kőművescéh 1762-ben 2, 1817-ben 3 van, a mesterek száma 23, 1828-ban 11. Városban működnek, a mesterek építési vállalkozók, akik többnyire irányítják a munkálatokat, tucatnál is több legénnyel dolgoztatnak. Számuk 1876-ra megháromszorozódik, a 75 mester mind városban dolgozik. A téglaépítkezések térhódításának bizonyítéka az 1876-ban összeírt 85 önálló téglavetőmester és 30 cserepes is. Az wt^egeseknek nincs önálló céhük, de a városokban egy-egy képviselőjük a legkorábbi időktől ismeretes. 1828-ban a megyében 13-an, míg 1876-ban 18-an vannak. 1876-ban az iparkamarai összeírásban találkozunk még 2 kőfaragóval is. Az építőanyag-, építő- és faiparban 1762-ben 19, 1817-ben pedig 21 céh működik. A XIX. század elején a 373 mester 1876-ra megháromszorozódik, számuk 103 l-re nő. Szembeötlő az asztalosok, a kőművesek és az ácsok létszámának látványos növekedése. Az Egyéb kézműipari kategóriába sorolták (ÉRI 1975) a fazekasokat (gerencsér), akiknek 1762-ben 9, 1817-ben 7 önálló céhük van, ahol 144 mester dolgozik a városokban. Létszámuk 1828-ban 47, 1876-ban pedig 215. Ez utóbbi adat már a falvakban működő fazekasokat is magába rejti, akik korábban céhenkívüliekként többnyire kiegészítő foglalkozásként űzték mesterségüket. A fazekasok száma azonban még ez utóbb közölteknél is több lehetett (KRESZ 1991). Szitásoknak mind a XVIII., mind a XIX. században két céhük volt 29 mestert foglalva magába. 1828. évi összeírás adatai alapján közülük 13 a kávakészítő, míg 9 a szitaszövő. 1876-ban ez az arány 12:5-re módosul. Fésűkészítőlsnek Kőszegen alakul céhük 1828-ban, ekkor a megyében 12 fésűsmester dolgozik, 1876ban pedig 10. Zsidó pipakészítők agyagpipáikat tízezerszámra készítik a nyugat-dunántúli mezővárosokban a XIX. század első har202