Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Flórián Mária: Hogy öltözködött a Vas megyei köznép?

334. Falusi leány; Babus Karolin, 1930. SM Knebel fényképgyüjtemény 2116 emlékeztek a cifraszűrre és subára, nyilván a közeli bakonyi viseletek hatására is. A női öltözetek színe itt alkalmazkodott az egyházi liturgia diktálta színváltozásokhoz (K-914. Kenyéri). Hosszúperesztegen viszont (K-192. II. Hosszúpereszteg) a bőszoknyás, csípőre kifekvő, halcsontos „frakkos rékli", a nyugati divathatások e sajátos eredményét őrizte meg a helyi emlékezet. A kemenesmagosi lányok nem hagyták ki a századeleji divatfogást, hosszú szoknyájuk alól kivillogtatták alsószoknyájuk csipkéjét (K-266. VI. Kemenesmagosi). Szentmártonban pedig nem hátsó fonatban, hanem koszorúban hordták a hajukat (K-295. III. Szentmárton). A Felső-Répce vidékén, talán a Rábaköz hatására, a „derik pántos", ill. „vállpántos", „melles" alsószoknya és csípőpárna használata (K-716. és K-717. Felső-Répce vidéke) tér el az eddig ismertetett tájak öltözetétől. De a megye nemzetiségi sajátságai is elszíntelenedtek a polgárosodott divat hatására. A „szláv ősök hagyatékát" Vépen pl. az okker, a zöld és kék szín, és általában a világos színek kedvelésében vélik felfedezni (K-243. 7-8. Vép). A sorkitótfalusi szlovének pedig a nyoszolyóasszonynak illő fekete bársony, fekete tüll, pártaszeru fejdíszre, a tekedlire emlékeztek, a fehér neccfőkötőre és a „magyar főkötőre", amit a többitől az különböztetett meg, hogy tarkón szalagbokor ékesítette (K-266. IV. 3. Sorkitótfalu). Békefi Rémig (BÉKEFI 1884), a Szentgotthárd környéki németek öröksé192